Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Hullaméreg... ----

Magyar Magyar Német Német
Hullaméreg... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Hullaméreg

Már az ókorban ösmeretes volt, hogy az állati eredetü élelmiszerek állás közben, rothadásuk kezdetén mérgező tulajdonságuakká válhatnak (l. Halméreg). A mult században Haller Albrecht tett kisérleteket a H.-re vonatkozólag s azt tapasztalta, hogy ha rothadó hullarészekből vizes kivonatot készített és azt állatoknak vénáiba föcskendezte, az állatok csakhamar heves mérgezés jelenései közt pusztultak el; e század elején Magendie és Gaspard megismételték és megerősítették ezen tapasztalatokat. Azt azonban, hogy a hullamérgezést minő méreg vagy mérgek okozzák, kellő részletességgel és tudományos pontossággal még ma sem tudjuk. A hullaméreg elnevezés, noha ujabb keletü, ma már nem kielégítő, mert csak kényelmes, de nem exakt gyüjtőnévnek tekinthető; kétségtelen u. i., hogy a hullák által való mérgezésben nemcsak egy, hanem több szerves kémiai vegyületnek van szerepe, melyek a rothadás különböző fokozataiban ugy kémiai alkotásukban, mint élettani hatásukban lényegesen megváltoznak. Ugy látszik, hogy a rothadás elején képződő mérgek hevesebb hatásuak, mint a később keletkezők. Hogy a H. nem baktériumos természetü, hanem kémiai méreg, azt már 1856. bebizonyította Panum; az is kétségtelen, hogy e mérgek legnagyobbrészt bázisos, u. n. ptomatinok (szószerinti görögös fordítása a H.-nak) és toxinok (l. o.). A kémiai kutatások leginkább is ezekre irányulnak s ilyen bázisos anyag Jones és Dupré által (1866) rothadó állati szervekből kinyert állati kinoidin, Bergmann és Schmiedeberg (1868) sepsinje, végül Selminek és különösen Briegernek ptomatinjai. A H. gyomorbavétel után is mérgező ugyan (mint ezt a romlott hallal, sajttal stb. való élés után jelentkező gyakran heves mérgezések bizonyítják), de sokkal fokozottabb erejü a mérgezés, ha a H. a bőrön levő sérült helyek felől közvetlenül belejut a nyirokutakba és az erekbe. A mérgezésnek e fajtája napont ismétlődik kezdő orvosok tetembontási gyakorlatai közben, bár ilyenkor a közeli segély természetesen gátat vet (az esetek tulnyomó többségében) a mérgezés teljes kifejlődésének; a méreg különben sérületlen felhámon át is p. egy kihullott szőrszál helyén beszivároghat a bőr alatti kötőszövetbe s valószinü, hogy a légycsipések utján való mérgezések is H. hatásában lelik magyarázatukat. A legtöbb mérgezés oly jelentéktelen bőrsebeken át történik, hogy eleinte egészen észrevétlenül marad, csak a sebzés helyén bizonyos idő mulva megjelenő viszketés árulja el. E helyen, elhanyagolás esetén, órák mulva genyes hólyag (pustula) jelenik meg, mint a fokozott helybeli gyuladásnak következménye; cskhamar a nyirokutak s a könyök hajlati, hónalji nyirokmirigyek is megduzzadnak, fájdalmasakká, gyuladtakká lesznek és ha idejekorán a megkivántató sebészi kezelés nem alkalmaztatik, akkor geny- és evvérüség jelenései közt halál következik be. Különösen veszedelmesek a fertőző bajokban (gyermekágyi láz stb.) elhaltak bontása közben szerzett sebzések. Mérgezés esetében első teendő a sebzett helynek óvatos kiszivása (ép fogazatu és sértetlen szájnyálkahártyával biró ember által), továbbá hig savakkal (sósav) való megedzése.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is