Hullámtörő

erős töltés, mely a tengeri kikötőkben levő hajókat védelmezi a hullmázás káros hatásától. A kikötőben ugyanis a viznek nyugalomban kell lennie, illetve a viz mozgása csak oly mérvü lehet, hogy aki- vagy berakodás céljából ott horgonyzó hajókat ne mozgassa; mert máskülönben ezek egymáshoz vagy a rakodó falaihoz ütődvén, megsérülnének. A szelek és viharok okozta hullámzó mozgásnak tehát nem szabad a kikötőbe bejutnia, mert ez nagyobb viharok alkalmával egyértelmü volna az ott horgonyzó hajók tönkrejutásával. A H. tehát arra szolgál, hogy elzárja a hullámok elől a kikötőbe vezető utat: miért is ennek azon oldala felől van rá szükség, amerről a nyilt tengerre közlekedik; mert csak innenről jöhetnek veszélyes hullámok. Amerről a kikötőt előrenyuló szárazföld védi, oda szokták a kikötő bejáratát elhelyezni. Ha e természetes védelem hiányzik, vagy ha egyéb más okból magán a H.-n kell a bejárat számára nyilást hagyni, ott ez előtt megfelelő távolságban (hogy t. i. a hajóknak a kikötőbe való kényelmes bejutását ne akadályozza) egy másik H.-t is kell készíteni; melynek oly hosszunak kell lennie, hogy az oldalról jövő hullámok se juthassanak be a kikötőbe. A H. kőhányásból (a töltés helyén a tengerbe hányt kisebb-nagyobb kődarabokból) áll, melynek kersztszelvénye olyan, mint a szárazföldi töltéseké. Azon különbséggel mégis, hogy belső oldalát rakodóul is lehet használni; miért is felső része függélyes falazatból készül, hogy a hajók mellé állhassanak. Külső lejtőjét, melyet jobb minél kevésbé meredekre készíteni, több tonnányi súlyu természetes zömökkel való burkolás által kell a megbontástól megvédelmezni, minthogy a hullámcsapás okozta lökésekben óriási erő rejlik. A zömök legsúlyosabbak a vizszin közelében, mert a hullámzás hatása itt legerősebb.

Forrás: Pallas Nagylexikon