Hullaszemle és boncolás

kiváló fontosságu bizonyítási eszköz. Teljesítendő, valahányszor annak gyanuja támad, hogy valakinek halálát büncselekmény okozta. Célja a cselekmény és a halál között való oki összefüggésnek megállapítása. Jóllehet a boncolás nem kizárólagos bizonyítéka az ölésnek, az még is mint a legbiztosabb bizonyítási eszköz, s ha csak lehetősége kizárva nincs, soha sem mellőzhető. A H. megejtése céljából a már eltemetett hulla is kiásható, s ettől csak akkor lehet eltekinteni, ha az adott körülmények között a szemlétől, ill. boncolástól többé eredmény nem várható, v. ha különösen ragály idején a kiásás a közreműködőkre közvetlen veszéllyel járna. A H. a vizsgáló biró jelenlétében két orvosszakértőnek alkalmazásával eszközlendő. Szakértőül nem alkalmazható az az orvos, aki az elhunytat a halála előtt megelőzött betegségben gyógykezelte; tanu minőségben kihallgatása azonban annál kevésbé van kizárva, minthogy éppen a gyógykezelő orvos gyakran igen becses felvilágosításokkal szolgálhat. A H. a halál okának meghatározását célozván, első sorban a halálnak közvetlen, fiziologiai oka állapítandó meg, p. szivszélhüdés, elvérzés, megfulás, azután pedig az a külbehatás, az organizmusnak az a megzavarása, mely a halálnak fiziologiai okát előidézte, p. lövés, szurás, ütés stb. A hullán észlelt sérülésekre megállapítandó idegen kéz okozta-e azokat v. nem; megállapítandó a sérülések elkövetésének eszköze, módja s ideje. Megállapítandó továbbá a sérülésnek természete. Mert ha nem is az oki öszefüggés, de a beszámítás s büntetés szempontjából igen fontos, vajjon a sérülés feltétlenül halálos volt-e, vagy csak a sértett egyéni viszonyainál (p. betegség, koponya rendkivüli vékonysága) fogva, vagy a sérüléshez esetleg járult körülmények folytán, v. azért vált halálossá, mert a sértett orvosi segélyben nem részesült, v. az orvos rendeleteit meg nem tartotta. Megállapítandó, vajjon a halál nem oly közbenső okok folytán következett-e be, amelyek a sérülés nélkül is ugyanabban az időben vagy rövid idő mulva a halált előidézték volna, s igenlő esetben meghatározandó, vajjon a sértés, ha a halál közbe nem jő, mely idő alatt gyógyult volna. Ujszülötteknél megállapítás tárgyát képezi az is, hogy a gyermek élve született, érett éls életképes volt-e? Mérgezés gyanuja esetében vegyészeti vizsgálat eszközlendő. A védelemnek jogos, de a vádnak is jól felfogott érdeke követeli, hogy miután a H. a főtárgyalásnál nem ismételhető, foganatosításánál a védelem részt vehessen, s a birósági szakértők eljárását saját szakértője által ellenőrizhesse. L. még Boncolási jegyzőkönyv.

Forrás: Pallas Nagylexikon