Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Hüllők... ----

Magyar Magyar Német Német
hüllők & cs... Reptilien (...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Hüllők

A hüllők (Reptilia vagy Sauropsida) négylábú magzatburkos állatok. Négy ma élő rendjük ismeretes: Teknősök (Testudines) - megközelítőleg 300 faj, Krokodilok (Crocodylia) - krokodilok, kajmánok, alligátorok és gaviálok: 23 faj, Felemásgyíkok (Sphenodontia vagy Rhynchocephalia) - hidasgyíkok vagy tuatarák: 2 faj, Pikkelyes hüllők (Squamata) - gyíkok, kígyók és ásógyíkalakúak (Amphisbaenia): megközelítőleg 7600 faj, A hüllők az Antarktisz kivételével valamennyi kontinensen megtalálhatók, kiváltképp a trópusi és szubtrópusi éghajlatú területeken. Habár valamennyi sejt anyagcseréje termel bizonyos mennyiségű hőt, a modern hüllőfajok egyike sem képes testhőmérsékletének állandó értéken tartására, emiatt ezeket az állatokat "hidegvérűeknek" (ektotermeknek) is nevezik. (Kivétel ezalól a kérgesteknős, melynek testhőmérséklete magasabb a környezeténél.) A hüllők testének hőmérséklete a környezetük hőmérsékletének függvényében változik, például árnyékban lehül, a napsütés hatására pedig felmelegszik - a meleg vért a keringési rendszer a test középpontja felé továbbítja, kiszorítva a hidegebb vért a külső részek felé. Természetes élőhelyén a legtöbb faj ehhez alkalmazkodott és a melegvérű emlősökhöz és madarakhoz viszonyítva csak nagyon kis mértékben képes megváltoztatni a testhőmérsékletét. A hőmérsékletszabályzás terén megmutatkozó hátrány a hüllők számára előnyt jelent a táplálkozásnál, ugyanis sokkal kevesebb élelemre van szükségük a hasonló méretű emlősökhöz és madarakhoz képest, amelyek a táplálékukból kinyert energia jelentős részét a szervezetük melegen tartására fordítják. A melegvérűek általában gyorsabban mozognak, de egy támadó vagy menekülő gyík, kígyó vagy krokodil is képes rendkívül nagy sebességet elérni. A hüllőkkel és kétéltűekkel a zoológia tudományán belül a herpetológia foglalkozik. Egyes teknősfélék kivételével valamennyi hüllőt pikkelyek borítják. A legtöbb hüllőfaj tojásrakó (ovoparia), a pikkelyes hüllők rendjébe tartozó egyes fajok azonban félelevenszülők (ovoviviparia), vagyis az utód még a tojás lerakása előtt kikel, emellett léteznek elevenszülők (viviparia) is, melyeknél a mészhéjú tojás ki sem fejlődik. Az elevenszülő fajok magzatait az emlősökéhez hasonló magzatburok veszi körül. Utódaik fennmaradását általában megelőző gondoskodással próbálják biztosítani (például a teknősökre jellemzően elássák a tojásokat, esetleg őrzik a fészket, ahogyan a krokodilok).



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is