(idiotismus), a vele született szellemi fogyatékosság,
hozzászámítva azonban az első gyermekévekben megakasztott szellemi fejlődésből
eredt értelmi elmaradottságot is. A H. gyüjtő fogalma alá tartoznak a hiányos
szellemi élet nyilvánulásainak egész nagy skálái, amennyiben a fejletlenség v.
az egyénnel veleszületett, vagy az élet első éveiben akquiráltatott. tehát ugy
annak legalantabb foka, melyen szellemi életről egyáltalán nincsen szó, mint
azon leggyöngébb árnyalatai, melyekben az ismeretek majdnem korlátlan
megszerzése lehetséges, sőt egyes egyoldalu tehetségek is mutatkoznak és mely
árnyalatokra csak a szakavatott orvos szeme ismerhet rá. A H. legalantabb fokán
szellemi életet épp ugy nem lehet kimutatni, mint a kretinizmusban (l. o.).
Valamivel magasabb foku hülyék megtanulnak ugyan beszélni, de beszédük hiányos
marad vagy a szókötésben, v. pedig csak egyes betük kiejtésében. Különösen
gyakran tapasztaljuk, hogy az ilyen neveltetésre még képes hülyék a nevelés és
tanulás egy bizonyos fokáig eljutva, fejlődésükben tovább már nem mehetnek és
minden további tanítás és nevelési kisérlet meddő, sőt a tanítás erőltetésével
komolyabb zavarok is állnak be, melyek a már elért eredményt is veszélyeztetik.
A gyöngeelméjüség finomabb árnyalatait jellemzik mindenek előtt a szellemi
fejlődés feltünő egyenetlenségei, a megtanult ismeretek fogyatékos feldolgozása
és még fogyatékosabb gyakorlati felhasználása és végre az eltruisztikus érzések
hiánya, mely utóbbinak következménye az, hogy az ilyen egyének a társadalomban
meg nem férnek és kizárólagos egoisztikus hajlamaik miatt folytonos
összeütközésbe jönnek a társadalom szokásaival és törvényeivel. Ezen
elmegyöngeséget azért (helytelenül) nevezték el moral insanitynek, erkölcsi
elmezavarnak.
A H. mindig súlyos agybántalmakból ered, mely agybántalom
vagy a szülés előtt, a magzati élet szakában, vagy a szülés utáni első időben
folyt le. Ezen agybántalom különféle lehet, de többnyire a központi
idegrendszer kiható és mély elváltozásait okozza, u. m. p. az agyfejlődésének
megakasztását vagy fejlődésének részbeni hiányosságát. kifolyásaiként
tekinthetők p. a kisfejüség (mikrokefalia), vizfejüség (hidrokefalia), a
koponyának feltünőbb rendellenességei (aszimmetria). Mindezen nagyobbmérvü
elváltozások kihatnak a test fejlődésére is és okozzák egészben a testi
fejletlenségeket és azon egyéb szembeötlőbb fejlődési hibákat, melyek a
sztigmaták neve alatt ismeretesek, u. m. az arcfelek eltérései, a fülek
formátlansága, a szájpadlás nyitvamaradása, a többujjuság (polidaktilia) stb.
De okoznak a szellemi fejletlenség mellett még testi fogyatékosságot és bajokat
is, igy p. a fél testrész vagy egyes végtagok hüdését, rángási rohamokat,
choreát stb. Ezen magzati vagy csecsemőkori súlyos agybántalmaknak okai sok
esetben az átöröklésben keresendők, mely alatt nemcsak az elődök ideg- és
elmabajokra való hajlamossága értendő, hanem a szülők némely szerzett, sőt muló
baja is. Igy p. a szülők bujakóros betegsége vagy azok iszákossága, vagy végre
azok egyéb, a központi idegrendszerre súlyosan ható mérgekkel való visszaélése
a gyermekeknél, illetőleg magzatoknál kiválthatja az agy olyan elváltozását,
melynek végeredményeit a H. különböző fokai. Ezek után világos, hogy a H. nem
gyógyítható, de azért ugy testi, mint szellemi állapotuk követeli, hogy különös
speciális gondozásban és ahol még lehet, állapotukhoz mért nevelésben
részesüljenek, melyet az ezen célra berendezett és szakemberek által vezetett
intézetekben nyujtanak. Hazánkban, sajnos, ilyen nagyobb intézetek hijával
vagyunk még.
Forrás: Pallas Nagylexikon