Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Humanitás... ----

Magyar Magyar Német Német
humanitás Humanität (...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Humanitás

(lat.), emberiesség, általában az emberinek az emberben, annak, mi sajátosan megkülönbözteti az állattól, legmagasabb fokban való, de egyszersmind összhangzatos, minden oldalu kifejlesztése. Erre már a rómaiak is a görög irodalmat (l. Filologia) tartották kiválóan alkalmasnak, s azért már Cicero H. alatt irodalmi esztetikai műveltséget ért. A középkorban is, amikor a klasszikai irodalom volt a felsőbb szellemi műveltség egyedüli forrása, megmaradt ez az értelme. Humanioráknak nevezték ez időtől fogva az irodalmi tantárgyakat, humanizmusnak, a klasszikus oktatást. A renaissance tudósai humanistáknak nevezték magukat, a gimnáziumok tanítása ettől kezdve alapszik a klasszikus tanulmányokon. Ez irány tultengée ellen, mely üres formalizmussá sülyesztette a tanítást, támadt a reál oktatás, mely később a reáliskolákat alapítván, iparkodott a klasszikus tanulmányoktól független, rendszeres művelést adni (l. Középiskola). H.-nak azonban nemcsak ez a szellemi műveltségre irányuló értelme van. Az erkölcsi érzések kiművelését is nevezik annak. Humánus gondolkodásu ember, aki jóakaratu, jótékony embertársai iránt, aki tud velük érezni a szenvedőkkel s iparkodik bajukon segíteni. A humanizmus történetére vonatkozólag v. ö. Geiger, Renaissance und H. in Italien und Deutschland (Berlin 1881-83); Burckhardt, Cultur der Renaissance (4 kiad., Lipcse 1885); Symonds J. A., Renaissance Olaszországban, ford. Pulszky Károly (Budapest 1881).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is