Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Humboldt... ----

Magyar Magyar Német Német
Humboldt... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Humboldt

1. Károly Vilmos (v. egyszerüen Vilmos) báró, porosz államférfiu, korszakot alkotó nyelvbuvár és jeles esztetikus. H. György Sándor kamarásnak, II. Frigyes Vilmos király meghitt emberének legidősebb fia, szül. Berlinben 1767 jun. 22., megh. Tegelben 1835 ápr. 8. Frankfurtban és Göttingában tanult. Kezdetben jogi tanulmányokra adta magát s Göttingában főleg ókori tudományokkal és a Kant-féle bölcsészet tanulmányozásával foglalkozott. 1789. volt tanítójával, Campeval Párisba utazott, majd a következő telet Weimarban töltötte, hol Schillerrel ismerkedett meg. 1790 tavaszán Berlinbe ment s filologiai tanulmányokra adta magát. Majd Dachröden Karolinával (megh. 1829 márc. 26.) egybekelvén, többnyire ennek türingiai jószágán lakott; 1794 óta pedig Jenában, ahol élénk eszmecserében állott Schillerrel s később Goethevel. 1797. Jenát elhagyván, családjával 1801-ig Párisban lakott, ez idő alatt meglátogatta Spanyolországot is és ott tett nyelvtanulmányainak eredményét: Prüfung der Untersuchungen über die Urbewohner Hispaniens vermittelst der baskischen Sprache c. munkájában foglalta össze (Berlin 1821). 1801. visszatért hazájába, miniszterrezidens, majd 1808-ig követ lett Rómában, de ezen állása mellett elég ideje maradt tudományos és művészeti tanulmányainak folytatására. 1808. visszahítták s osztálytanácsossá nevezték ki a vallás és közoktatási minisztériumban. 1809. megalapította a berlini egyetemet. 1810. bécsi nagykövetté nevezték ki, hol hivatalos teendői mellett baszk tanulmányait is folytatta. 1813. ő képviselte Poroszországot a prágai békealkudozásokon, melyeknek eredménye lett Ausztria hadüzenete Franciaország ellen. A lipcsei csata után Franciaországba kisérte a főhadiszállást s képviselte Poroszországot 1814. a châtilloni eredménytelen békekongresszuson. 1816 nov. 5. M. m. Frankfurtban a szövetséggyülés megnyitásán szintén ő volt Poroszország képviselője. A következő évben Londonba ment követül, mig 1819. a kétfelé oszlott belügyminisztérium egyik felének vezetését vette át, mely a rendi ügyek elintézésével foglalkozott. A karlsbadi határozatokkal megkezdett reakciós fordulat ellen Boyen és Beyme minisztertársaival szövetkezvén, egy 1819 dec. 31-iki kabineti rendelettel megkapta elbocsáttatását. Ezzel végképen bucsut vett a közélettől; csak 1830 óta hítták meg ujra az államtanács üléseire. Visszavonulása után többnyire tegeli kastélyában élt, hol remek szoborgyüjteménye volt. A mi akadémiánknak is külső tagja volt. 1884. a berlini egyetem előtt neki és Sándor öccsének emléket állítottak (ülő márványszobor Ottótól).

Irodalmi munkái közül a legelsők összegyüjtve Ästhetische Versuche c. alatt jelentek meg (Braunschweig 1799), ezek Goethe és Schiller néhány művéről való birálatok (a Hermann és Dorothearól szóló külön is megjelent, 4 kiad., ugyanott 1882). Néhány más jeles esztétikai értekezésén kivül görögből való műfordításokat is adott ki: Aischylos Agamemnonját, Pindar 2 olimpiai ódáját stb. De legtüzesebben tanulmányaival az általános és összehasonlító nyelvtudomány terén találkozunk. Mintaszerü p. a Spanyolország őslakóiról a baszk nyelv alapján irt műve (Prüfung der Untersuchungen über die Urbewohner Hispaniens vermittelst der baskischen Sprache, Berlin 1821). Több értekezése a szanszkirt nyelvvel s irodalommal való foglalkozás eredménye (Über d. Dualis, 1828; Über die Ortsadverbien, 1830 stb.). Főmunkája e téren: Über die Kawisprache auf der Insel Java (melyet csak halála után adott ki Buschmann, 1836-40, 3 köt.). Korszakalkotó volt e munkának bevezetése: Über die Verschiedenheit des menschlichen Sprachbaus und ihren Einfluss auf die geistliche Entwicklung des Menschengeschlechts (Berlin 1836, ujra kiadta Pott 1883. terjedelmes bevezetéssel: W. v. Humboldt und die Sprachwissenschaft. V. ö. még Schasler, Die Elemente der philosophischen Sprachw. W. v. H."s, Berlin 1847). H. nyelvfilozofiai műveinek uj diszes kritikai kiadását kommentárral tette közzé Steinthal (H."s sprachphilosophische Werke, Berlin 1883). Nyelvtudományi kéziratait a berlini királyi könyvtárban őrzik. Mint esztetikai és filozofiai moralista jelenik meg H. egy barátnőhöz intézett leveleiben (Lipcse 1847, 2 köt., 11. kiad. 1883). Igen becses H.-nak Schillerrel való levelezése, melyet H. maga adott ki (Stuttgart 1830). Goethevel való levélváltását Bratranek adta ki (Lipcse 1876), Körner K. G.-hoz intézett leveleit Jonas (Ansichten über Ästhetik u. Literatur, u. o. 1879). Összegyüjtött munkái hét kötetben jelentek meg 1841-52 (Sämmtliche Werke). Főbb műveit franciára is lefordították.

2. H. Sándor báró, német természettudós és utazó, H. Károly Vilmos öccse, szül. Berlinben 1769 szept. 14., megh. u. o. 1859 május 6. 1787. Odera melletti Frankfurtban, 1788-ban Berlinben látogatta az egyetemet s főleg technologiával, de a mellett a görög nyelvvel és növénytannal is foglalkozott. 1789. Göttingába ment, ahol Blumenbachhal együtt főkép természettudományi tanulmányainak élt. Itt készítette első munkáját: Mineralogische Beobachtungen über Basalte am Rhein (Braunschweig 1790). 1790 tavaszán és nyarán Forster György kiséretében Belgiumba, Hollandiába, Angliába és Franciaországba utazott és eközben számos nevezetes természettudóssal ismerkedett meg. Ez utazása vágyat keltett benne a tropikus vidékek felkeresésére; előbb azonban Hamburgba ment az ottani kereskedelmi akadémiára, 1791. pedig öt havi berlini tartózkodás után a freibergi bányászakadémiára. Freibergben irta Florae subterraneae Fribergensis Prodromus et aphorismi ex physilogia chemica plantarum (Berlin 1793) c. könyvét is. 1792 febr. a bányászati osztály elnöke, 1793 jul. a bayreuthi hercegség bányászati és kohászati ügyeinek vezetője, majd a Fichtel-hegység melletti frank hercegségek főbányamestere lett. Ugyancsak 1793. beutazta Felső-Bajorországot, Salzburgot, Salzkammergutot és Galiciát, hogy a sótermelést és a főzést tanulmányozza; 1794. hasonló célból Kolbergbe, a középső és alsó Weichsel kerületbe, Dél-Poroszországba utazott, majd Hardenberg miniszterrel diplomáciai küldetésben Frankfurtban járt. Októberben ismét elfoglalta hivatalát és ujból kémiai tanulmányaival foglalkozott, aztán Tirolon át Velencébe, Lombardiába és Svájcba utazott. Ez időben ismerkedett meg Comóban Voltával és Paviában Scarpával, akikkel való érintkezése Über die gereizte Muskel- und Nervenfaser (Berlin 1797-99, 2. köt.) c. nagyobb munkája megirására serkentette. 1796 jul. vége felé megint diplomáciai megbizással a francia fő-őrszállásba küldték, ahol Moreau tábornoktól kieszközölte, hogy Svábország hohenzollerni birtokait kiméljék. 1797. kilépett az állam szolgálatából, rövid ideig boncolástani tanulmányokkal foglalkozva Jenában élt, aztán meteorologiai megfigyelések tétele céljából Buchhal Salzburgba ment. 1798. Párisba utazott, ahol Bonpland Aimé botanikussal ismerkedett meg. Ezzel elhatározta, hogy télire együtt mennek Spanyolországba s 1799 febr. Madridba érkezett. Itt megnyerte a kormány kegyét, amely megengedte neki, hogy Spanyolországnak Amerkában és az Indiai-oceánban fekvő birtokait beutazhassa és tudományos céljai elérésében őt tőle telhetőleg támogatta. Most tehát Amerika tropikus országait volt beutazandó. 1799 jun. 5. Bonpland-nal együtt Corunába hajózott és jun. 19. Tenerifában kötött ki. Jul. 16. Cumanánál az amerikai partra lépett. Venezuelában való hosszu tartózkodás után a két kutató 1800 febr. Caracasba ért; innen a calabotói fűvel benőtt sivatagokon át az Orinokóhoz jutottak, majd e folyamon és az aturesi és maypuresi vizeséseken keresztül a Rio-Negro melleti San Carlosba hajóztak, aztán a Cassiquiare-on át az Orinokóhoz tértek vissza és ekként módjukban volt az Orinokónak és az Amazonasnak régóta vitás összeköttetését bebizonyítani. Aztán lefelé hajózva az Orinokón, elérték Angosturát és végül Cumanába tértek vissza. Innen Havanába utaztak, ahonnan, több hónapi tartózkodás után 1801 márc. Cuba déli partján, D.-Amerikába érkeztek. A Magdolna-folyamon fölfelé hajóztak Honoláig, aztán Bogotába mentek; szept. pedig a Cordillerákon át tovább folytatták utjokat, mignem Quitóig értek. Itt öt hónapig időztek, megmásztak több vulkánt, igy 1802 jun. 23. a Csimborasszót 5761 m.-ig, aztán az assuayi, cuencai fensikon, a lojai kina-erdőkön át a felső Amazonasig jutottak, innen a caxamarcai fensikon keresztül Truxillóba és Limába értek, ahol a Merkurnak a Nap előtt való átvonulását is megfigyelték. 1802 dec. végén Callaotól Guayaquilig hajóztak és 1803 márc. 23. Acapulcóba érkeztek. Április havában Mexiko városában voltak, ahonnan hosszabb tartózkodás után Guanajuato és Valladolid, Michoacan felé tartottak, megnézték a Jorullo vulkánt és Tolucán át Mexikóba tértek vissza. Majd, miután H. meglátogatta volt a Toluca- és Perobe-vulkánt, 1804 jan. Veracruzba utazott, márc. 7. pedig Havanába hajózott, ahol ismét néhány hetet töltött. Ápr. 29. Filadelfiába ment, rövid ideig Washingtonban tartózkodott, aztán jul. 9. elhagyta Amerikát és jul. 3. Bonpland-nal együtt Boreauxba érkezett. Párisba térve, nagyszerü gyüjteményeinek és kéziratainak rendezésével foglalkozott. H. ez utazása igen nagyon hasznos volt a természettudományokra és az eladdig kevéssé ismeretes vidékek ismeretére nézve; sok hely fekvését és magasságát ő határozta meg, és számos uj tudományágat (igy a növény-földrajzot és összehasonlító klimatologiát) alapított. De nyert ez utazás révén az archeologia, statisztika és népismerettan is. Ez amerikai utazásra vonatkozó jelentéseket H. és Bonpland egy nagy, részint francia, részint latin nyelven irott műveiben foglalták össze, mely (6 részben) 30 folio- és quart-kötetből áll, de azért mégsem teljes. 1805 márc. 4. bátyjához utazott Albanóba, majd Gay-Lussackal együtt a Vezuvhoz, ahonnan ez utóbival és Buchhal Svájcon át nov. 16. Berlinbe ért. A király kivánságára Vilmos porosz herceget 1808. elkisérte párisi utjában és műve kiadásával foglalkozva (1827-ig) Párisba maradt. Közben 1814. a király kiséretében Angliába ment és 1818. ennek kivánságára az aacheni kongresszusra; résztvett a veronai kongresszuson is, majd elkisérte a királyt Olaszországba. Aztán Párisba, majd Berlinbe ment s utóbbi helyen megkezdte előadásait a kozmoszról vagyis a fizikai világról. De már 1829 ápr. 12. Rose Gusztávval és Ehrenberggel ismét nagy utra kelt, még pedig Szibériába, ahová Miklós cár felszólítására indult el. Az Uralon át az utazók az Altaihoz jutottak, amelynek bányáit megnézegették egész Khina határáig. Aztán a déli Ural felé menet az isimi nagy sivatagon át a kis horda kirgiz sivatagához és a Kaspi-tengerhez értek. 9 hónap multán Tulán és Moszkván át visszajöttek. Ez utazás eredményeit H. egy kétkötetes munkában foglalta össze. 1830 máj. a porosz trónörököst Varsóba, aztán Tepliztbe kisérte. Később ismételten Párisba küldték, hogy az ottani viszonyokról jelentéseket tegyen; 1841. a királlyal Angliába, 1846. Dániába utazott. Élete vége felé H. részben Berlinben, részben Berlinhez közel fekvő tegeli birtokán lakott. Nem lévén nős, jelentékeny vagyonát tudományos célokra hagyta. Szobrát 1883. Berlinben a bátyjáé mellé az egyetem előtt állították fel. Az ő emlékére alapították a H.-alapítványt, amelyből a kutatókat segítik.

H. óriási irodalmi munkásságát nemcsak önálló művek, hanem számos kisebb-nagyobb értekezés, francia és német folyóiratokban megjelent cikkek teszik. Becsesek levelei is. Főműve: Voyage aux régions équinoxiales du Nouveau Continent fait en 1799, 1800, 1801, 1802, 1803 et 1804 par alexandre de H. et Aimé Bonpland, rédigé par A. de H. (nagy kiadás, Páris 1807). E főművel kapcsolatos az Ansichten der Natur (Stuttgart és Tübinga 1808, 2 rész) c. mű, amely nagyon olvasott Németországban. Egyéb munkái: Essai politique sur l"ile de Cuba (Páris 1826, 2 köt.); Examen critique de l"histoire de la géographie du Nouveau Continent et des progres de l"astronomie nautique aux XV. et XVI. siecles (u. o. 1814-1834). Ázsiai utját tárgyazzák: Fragments de géologie et de climatologie asiatiques (u. o. 1834, 2 köt.), Asie Centrale. Recherches sur les chaines de montagnes et la climatologie comparée (u. o. 1843, 3 köt. 5 térképpel) és Reise nach dem Ural, dem Altai und dem Kaspischen Meer (Rose Gusztávtól, Berlin 1837-42, 2 köt.) c. munkái. A felsorolt francia művek legnagyobb része német fordításban is megjelent. Németül irta H.: Kosmos, Entwurf einer physischen Weltbeschreibung (Stuttgart 1845-58) cimü négykötetes nevezetes munkáját (magyarra fordította Miksits Imre, Pest 1857), amelyhez Humboldt halála után még egy töredékkötet jelent meg. H. összegyüjtött műveit életrajzzal Hellwald Frigyes adta ki (Stuttgart 1889, 12 köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is