Hume

(ejtsd: júm), l. Dávid, ahgol filozofus és történetiró, szül. Edinburgban 1711 ápr. 26. (uj időszámítás szerint máj. 7.), megh. 1776 aug. 25. Önéletrajzában (megjelent magyar fordításban a Filozofiai Irók Tára III. kötetében) maga mondja el élete főbb eseményeit, melyek többnyire irodalmiak. Jó, de nem gazdag családból, a H. vagy Home grófok egyik ágából származik; apja korán meghalt, anyja, kiváló nő, nevelte. Korán lelkesedett az irodalomért s nem nagy kedvvel tanulta a jogot, melyet szorgalma folytán megrongált egészsége miatt is kénytelen volt abbahagyni, hogy 1734. Bristolban a kereskedelem terén tegyen kisérletet. Csakhamar átlátta, hogy ez nem neki való foglalkozás s Franciaországba ment, hogy takarékos életmóddal megőrizvén függetlenségét s pótolván szegénységét, egészen az irodalomnak élhessen. Három évet töltött előbb Reimsban, majd La Flechelben, megirván nagy művét: értekezés az emberi természetről, melyet Angliába visszatérte után 1738. adott ki 3 kötetben. E munkában, melyet már 25 éves korában befejezett volt, már kifejti legfőbb korszakos filozofiai gondolatait. De a mű nem keltett figyelmet. 1741. jelent meg Essay-inek első része, amely kedvező fogadtatásban részesült. Ez időben folyamodott az edinburgi egyetem egyik filozofiai tanszékére, de nem ért célt. 1745. Annandale marquishoz ment és egy évig maradt nála mint vezetője; azután St. Clair tábornok hítta meg, hogy kisérje el mint titkár hadi utjában; a hadi ut nem soká tartott, de 1747. elkisérte a tábornokot a bécsi és torinói udvarhoz. Ez idő alatt egy kis vagyonhoz jutott. Torinóban átdolgozta első művét s kiadta e cim alatt: Vizsgálódás az emberi értelemről. De ebben a népszerübb alakjában sem aratott filozofiája sikert, ugyszintén Politikai s erkölcsi essay-inak uj kiadása sem részesült figyelemben; 1749. falura ment, ahol Essay-inak második kötetét dolgozta ki e c. alatt: Politikai beszélgetések (1752), továbbá az Erkölcsi alapelvek vizsgálatát, ami az Értekezésnek egy másik átdolgozott része. Ugyanakkor irta még Párbeszédeit a természetes vallásról, amely azonban csak halála után jelent meg 1779. Akkor már kezdtek beszélni H. műveiről; a papok hevesen támadták őket, de H. sohasem felelt irodalmi támadásra. 1752. az ügyvédi kar Edinburgban megválasztotta könyvtárnokának, s itt fogamzott meg benne az a gondolat, hogy megirja Anglia történetét. A hires mű első kötete 1754. jelent meg és pártatlansága miatt oly nagy vihart keltett, hogy szerzője arra gondolt, hogy megváltoztatja nevét, örökre elhagyja hazáját s egy kis vidéki francia városban tölti életét. De ekkor tört ki a háboru Francia- s Angolország között s H. otthon maradt. Közben kiadta A vallások természeti története c. művét s 1756. történeti művének II. kötetét, mely sokkal jobb fogadtatásban részesült. 1759. jelent meg a III. kötet, igen nagy lármát keltve, 1761. a IV. és V. kötet. Művei most már aránylag nagy anyagi jutalmat is juttattak neki, ugy hogy H. gazdagnak tekintette magát és szülőhelyére ment, hogy ott töltse életét. De 1763. engedett Hertsford gróf kérésének s elkisérte mint követségi titkár Párisba, ahol valóságos lelkesedéssel fogadták. Párisban jobban ismerték s nagyobb volt a hire mint hazájában. Ott ismerkedett meg a többi közt Rousseauval, akit magával vitt Angliába, ahol királyi kegydijat eszközölt ki számára. Rousseau gyanakvó természete folytán azonban csakhamar felbomlott a jó viszony közöttük. 1766. H. ott hagyta Párist s visszatért Edinburgba, 1767. államtitkárnak nevezték ki, de már 1769. betegeskedése folytán lemondott hivataláról. 1776 táján irta önéletrajzát, melyben megmondja, hogy gyors halálra számít s magáról már mint elhunytról beszél.

H. az angol empirizmus legélesebb elméjü betetőzője. Elméletének lélektani alapja ez: Kétféle eleme van gondolkodásunknak, benyomások és képzetek. Benyomáson a közvetlenül a tárgyak által okozott érzeteket, szemléleteket, továbá az indulatokat, érzelmeket, akarásokat érti; képzeteken ezek emlékezetbeli másolatait. Minden képzet csak benyomás másolata. Minden gondolkodás csak ezek összekapcsolása az asszociatió három elve, a hasonlatosság, tér- s időbeli érintkezés e ok meg okozat elve alapján. A képzeteknek hasonlatosság alapján való társulása a matematikában fontos; de ezek nem mondanak nekünk semmit a valóságról. A képzeteknek térben s időben való érintkehés alapján való társulása tények ismeretéhez vezet. Mindebben nincs semmi problematikus. De ha a képzeleteket az ok s okozat elve szerint kapcsolom össze, ha tehát egy tényből egy másikra, tőle különbözőre, a jövőben beállóra következtetek, mely jognál fogva teszem ezt? Honnét ismerjük az oksági kapcsolatokat? Az észből? Pusztán az észből soha sem találnám ki, hogy a puskapor, ha tüzes kanóccal érintem, felrobban. Ezt tapasztalnom kell. De mit tesz az: tapasztalni? Csak annyit, hogy néhány esetben láttam ez említett kapcsolatot. Mi jogosít föl, hogy azt higyjem, hogy ez a kapcsolat ezentul is fog ismétlődni? Ennek egyedüli alapja a szokás. Megszoktam e képzetek kapcsolatát, s hiszem, hogy ismétlődni fog. A megszokásból eredő e szubjektiv hitet átvisszük a dolgokra s ő bennük magukban tételezünk föl ilyféle kapcsolatot. Ime H. hires tétele az okság fogalmáról, melyről Kant azt mondja, hogy ez rázta föl hosszu dogmatikai álmából (l. Kant). Hasonlókép bánik H. a szubstancia fogalmával. Ezek az elemzések a skepticizmushoz vezetnek. A képzetek világán kivül nem ismerhetünk meg semmit. Az erkölcstant az indulatok elméletére alapítja, az akarat szabadságát tagadja, de nem az önzésre, hanem a rokonérzésre alapítja az erkölcsöt, amiben a hires nemzetgazda Smith Ádám is hozzája csatlakozott. Mint történetiró gondos oknyomozó módszerével tünik ki. Magyarul megjelentek: Vizsgálódás az emberi értelemről, ford. Alexander B. Filozofiai Irók Tára III. köt. 1882; U. o. ugyanattól tanulmány H.-ról; H. közgazdasági tanulmányai, ford. Kőrösi József (Budapest 1886).

2. H. Hamilton, ausztráliai utazó, szül. Paramattában 1797 jun. 18., meghalt Yassban 1863 ápr. 19. 1814. ő fedezte fel Berrima kerületet, 1824. Hovellal ő tette az első szárazföldi utazást Uj-Déli-Walesből a mostani Victoria gyarmatba. Ekkor keresztelte saját nevére a Hume Rivert. 1826. részt vett Sturt utazásában.

Forrás: Pallas Nagylexikon