Humor
(lat.), eredetileg nedvet jelent, melynek az emberi testben
való arányos jelenlététől függött, a régi orvosok tanítása szerint, az ember
testi és szellemi jóléte. Ekként a szó a jó hangulat értelmét nyerte, a XVIII.
sz.-ban pedig a derültség és szeszély kifejezésére használták. Német fölfogás
szerint a H. a fenségesnek és alacsonynak, a szomorunak és furcsának
összefoglaló eszméje. A homoros stilus tulajdonképen olyan mint a szivárvány,
mely minden szinben játszik és a napsugár megtörését a felhős levegőben
utánozza. A humor a borura erüt hoz. Majdnem ugy látszik, mintha e németes
definicó összhangban volna régi természetünkkel, mely szerint «sirva vigad a
magyar». E szerint a magyar nép volna a valódi homoros nép. Mi a humoros
irályt, ellentétben a német fölfogással, inkább ugy határoznók meg, hogy alapja
a szeszély, amennyiben ez vidámságból búba és gyászból derültségbe, pajkoságba
szokott átcsapni. Tehát a bús, bánatos elemet elismerjük, mint a H. szükséges
alkotó részét. A bú és bánat azonban inkább alanyi hangulat, a
szerzőnek-szomorkodása a világ rossz folyása, a sors igazságtalanságai, a
társaság rikító ellentmondásai fölött. Egészben véve oly H., melyben nem a
derültség a főelem és mely nem tud megnevettetni, H.-nak nem nevezhető.
Hamarább mondjuk humorosnak még azt is, ami csupán nevettet, minden szomorító
mellékiz nélkül. De ez a H.-os nevetés nem tévesztendő össze azzal a kárörvendő
nevetéssel, melyet a gúny, az élc idéznek elő, sem azzal a röhögéssel, melyet
néha a legizetlenebb tréfa, a komikum minden neme kelt. A humor a kedély
nevetése, mely mig megpirongat, egyszersmind megbocsát; mig gáncsol: tanít és
javít, a fulánkot rögtön kiszedi és a sebekre irt önt. A H. fenséges, jólelkü,
melegszivü ócsárlás, oly stilus, mely ellentétekben világítja meg az életet, az
embereket, a problemákat. Magyarország két nagy humoristát szült: Arany Jánost
és Jókai Mórt. Ezek a valódi magyar H.-t képviselik és nagyon különböznek ugy
Cervantestől, mint Sternétől és Jean Paultól; legközelebb állnak Byron és
Dickens humorjához.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|