Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
humusz black mould...
humusz mold
humusz mould
humuszos humic
humuszos humous
humuszos mouldy
humuszréteg... topsoil

Magyar Magyar Német Német
Humusz... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Humusz

(lat.) a. m. televény, a talajnak azon barna v. fekete szinü alkatrésze, mely korhadásba átment szerves, azaz növényi és állati anyagokból keletkezik s melynek összetétele a felbontó szerves anyag minősége s a korhadás foka szerint nagyon eltérő. (l. Huminanyagok). A H. képződéséhez bizonyos feltételek szükségesek, nevezetesen levegő, nedvesség és meleg, melyek behatása alatt és valószinüleg bizonyos alsórendü szerveztek (hasadó gombák) közremüködése mellett, melegfejlődéssel járó lassu égés vagyis oxidáció következik be. Ezen humifikáció-nak nevezett folyamatnál szénsav, viz és ammoniák képződik a szerves anyagból, mely fokozatosan megbarnulva súlyából folyton veszít s végre eltünése után kevés hamut hagy hátra. A H. képződésénél a szerves anyagból első sorban sötétszinü, földnemü, széndus és vizben nem oldható, idifferens természetü anyagok, a barna ulmin s a fekete humin keletkeznek. Ezekből keletkeznek a korhadás további folyamatában szintén oxidáció folytán különféle humuszsavak, a humin-, ulmin-, geinsav s méások, melyek nagy oldóerővel birnak. A korhadásnál közreműködő tényezők hatása szerint a keletkező H. más-más tulajdonságokat tüntet föl; a kedvező viszonyok között keletkező H.-t szelidnek mondják s az ily H. nem tartalmaz szabad savakat, ellenben a levegő korlátolt hozzájárulásával keletkező H.-t savanyunak nevezik; ilyen a tulságos nedvesség behatása alatt keletkező tőzeg. Régebben a H.-t, nevezetesen annak szelid alakját a növények tulajdonképi tápanyag-forrásának tekintették s az ezen nézeten alapuló humusz-elmélet a H.-ról azt tartotta, hogy az a növények egyedüli tápláló anyaga, melyet korhadt istállótrágya alakjában kell a növényeknek nyujtani. Ujabb kutatások azonban nemcsak e nézet téves voltát, hanem azt is kimutatták, hogy a H.-t a felsőrendü növények közvetlenül föl sem vehetik, hogy ennél fogva a H. mint ilyen növényi tápszernek nem is tekinthető. Ha bizonyos H.-tartalom a talaj termőképességére nézve mindazonáltal előnyösnek van elismerve, ez onnan van, mert a H. egyrészt a talajt fizikailag javítja, t. i. sötét szinénél fogva melegebbé, viztartó képességénél fogva a száraz talajt nyirkosabbá, egyuttal a lazát kötöttebbé s viszont a kötöttet porhanyóbbá teszi s mert másrészt felbomlása alkalmával kész növényi tápláló anyagokat - ammoniákot, hamut - és oly anyagokat szolgáltat, melyek, mint a szénsav és a H.-savak, a talajban foglalt vizben nem oldható növényi tápanyagokra oldólag hatnak. A talaj H.-tartalma a H.-ból oxidáció utján nyert szénsavmennyiség szerint határoztatik meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is