Humusz
(lat.) a. m. televény, a talajnak azon barna v. fekete szinü
alkatrésze, mely korhadásba átment szerves, azaz növényi és állati anyagokból
keletkezik s melynek összetétele a felbontó szerves anyag minősége s a korhadás
foka szerint nagyon eltérő. (l. Huminanyagok). A H. képződéséhez bizonyos
feltételek szükségesek, nevezetesen levegő, nedvesség és meleg, melyek behatása
alatt és valószinüleg bizonyos alsórendü szerveztek (hasadó gombák)
közremüködése mellett, melegfejlődéssel járó lassu égés vagyis oxidáció
következik be. Ezen humifikáció-nak nevezett folyamatnál szénsav, viz és
ammoniák képződik a szerves anyagból, mely fokozatosan megbarnulva súlyából
folyton veszít s végre eltünése után kevés hamut hagy hátra. A H. képződésénél
a szerves anyagból első sorban sötétszinü, földnemü, széndus és vizben nem
oldható, idifferens természetü anyagok, a barna ulmin s a fekete humin
keletkeznek. Ezekből keletkeznek a korhadás további folyamatában szintén
oxidáció folytán különféle humuszsavak, a humin-, ulmin-, geinsav s méások,
melyek nagy oldóerővel birnak. A korhadásnál közreműködő tényezők hatása
szerint a keletkező H. más-más tulajdonságokat tüntet föl; a kedvező viszonyok
között keletkező H.-t szelidnek mondják s az ily H. nem tartalmaz szabad
savakat, ellenben a levegő korlátolt hozzájárulásával keletkező H.-t savanyunak
nevezik; ilyen a tulságos nedvesség behatása alatt keletkező tőzeg. Régebben a
H.-t, nevezetesen annak szelid alakját a növények tulajdonképi
tápanyag-forrásának tekintették s az ezen nézeten alapuló humusz-elmélet a
H.-ról azt tartotta, hogy az a növények egyedüli tápláló anyaga, melyet korhadt
istállótrágya alakjában kell a növényeknek nyujtani. Ujabb kutatások azonban
nemcsak e nézet téves voltát, hanem azt is kimutatták, hogy a H.-t a felsőrendü
növények közvetlenül föl sem vehetik, hogy ennél fogva a H. mint ilyen növényi
tápszernek nem is tekinthető. Ha bizonyos H.-tartalom a talaj termőképességére
nézve mindazonáltal előnyösnek van elismerve, ez onnan van, mert a H. egyrészt
a talajt fizikailag javítja, t. i. sötét szinénél fogva melegebbé, viztartó
képességénél fogva a száraz talajt nyirkosabbá, egyuttal a lazát kötöttebbé s
viszont a kötöttet porhanyóbbá teszi s mert másrészt felbomlása alkalmával kész
növényi tápláló anyagokat - ammoniákot, hamut - és oly anyagokat szolgáltat,
melyek, mint a szénsav és a H.-savak, a talajban foglalt vizben nem oldható
növényi tápanyagokra oldólag hatnak. A talaj H.-tartalma a H.-ból oxidáció
utján nyert szénsavmennyiség szerint határoztatik meg.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|