Hunt-Pázmán

-nemzetség ősei, Kézai szerint, Hunt és Pánzán testvérek, kik a Svábföldről mint páncélos vitézek igyekeztek a tengeren tulra (t. i. Sziciliába). Géza vezér azonban letartóztatta őket. Ők az első megtelepedett lovagok s mint ilyeneknek, nekik jutott az a tiszt, hogy a Garam vizénél lovaggá üssék Szt. Istvánt. Legvalószinübb, hogy 983. telepedtek le, midőn II. Ottó császár halála eltérítette őket attól a szándékuktól, hogy Sziciliában a szaracénok ellen harcoljanak. A Koppány ellen vivott csatában Szt. István oldala mellett harcoltak. A nemzetségnek azonban csak 1206-tól van okleveles nyoma, midőn II. András Sándor comes főpohárnoknak ajándékozta a pozsonyvármegyei Csütörtökhelyet. Sándornak Sebös volt a testvére, kivel atyjuknak, Tamás nyitrai comesnek halála után 1216. az örökségen megosztozott. Sándor 300 márka fejében már 1217. lemondott tisztségéről. 1253 márc. 13. IV. Béla Ivánka fiának, Andrásnak, ki őt 1241. a sajói csatában lovával megkinálta, Ghymes egy részét adta; a másik részt már 1226. megszerezte Ivánka mester, András atyja. A tatárok ellen való harcukat többször említik az oklevelek. 1266. pedig Mária királyné Pozsegában azért ad jószágot Mikének, mert atyja, Mihály, 1266. orosz fogságba jutott. 1271. Joakimot V. István a cseh háboruban szerzett érdemeiért jutalmazta. Ivánka fiát, banai Andrást pedig Erzsébet idősb királyné 1274. azért, mert hozzá turuli fogságában is hű maradt. A nemzetség ugyanakkor kapta Drégely földét, melyet 1285. már mint várat említenek. 1287. Ábrahám fia, Tamás, az esztergomi érsekség jószágait pusztította, amiért 3000 márkát követelt tőle Lodomér érsek. 1292-95. a Hunt-Pázmánok ujból posztították az érsekséget. A nemzetséget az 1494. terjedő oklevelek többnyire birtokszerzései miatt emlegetik; az állítólag róluk nevezett Hontban s Arad, Bihar, Gömör, Nyitra, Pozsony, Ugocsa stb vármegyékben 1206-1494. közt összesen 281 birtokuk volt. E nemzetségből váltak ki a Forgáchok, Szuhayak, Födémesyek, Szegiek, Batthyányak, Csalomjaiak, Kőváriak, Cseklésziek (kik közül Bökénynek 1260. III. Béla király unokája, Erzsébet volt a felesége), Bánkiak, Bakosok, Vajdaiak, Keszyek, Fancsikayak, Lázárok, Ujhelyiek, Zoárdffyak s a Szent-györgyi és Bazini grófok, kik közül különösen ezek s a Forgáchok játszottak nagy szerepet Magyarország történetében. V. ö. Wertner, Nemzets. (II. 25-61) s Majláth, A Hunt-Pázmánok (Turul 1883., 69-77. old.).

Forrás: Pallas Nagylexikon