Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Hunyad... ----

Magyar Magyar Német Német
Hunyad... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Hunyad

vármegye, hazánk királyhágóntuli (erdélyi) részében, a Maros folyó két partján. A vmegyét Ny-on Krassó-Szörény és Arad, É-on Torda-Aranyos, K-en Alsó-Fehér és Szeben vmegye, D-en Románia határolja; határai nagyrészt természetesek. Területe 6932,04 km2. H. vármegye hazánk leghegyesebb vármegyéi közé tartozik, melyben az alacsony hullámos dombvidéktől az örök hóval fedett magas hegységig a hegyképződés minden neme fellelhető. A vármegye domborzatának alapját a folyóvizek adják meg; legészakibb részét, a Fehér-Kőröstől É-ra a Biharhegység nyulványai borítják, melyek a Gajnában (l. o.) érik el legnagyobb magasságukat (1480 m.).

Ettől D-re, a Maros völgyéig az Erdélyi-Érchegység több csoportja emelkedik, u. m. a Kőrösbányai hegység (Magura 904 m.), Csetrás vagy Nagyági hegység (1134 m.) és az Ompolymelléki hegység végső ágai (Vulkán 1264 m.). A Maros völgyétől D-re a vármegye Ny-i részeit behálózzák a Pojana Ruszka (1359 m.) kiágazásai, melyek D-felé a Vaskapu-szorosig (656 m.) érnek, K-felé a Sztrigy völgyéig bocsátott dombsorokban végződnek. Ettől K- és D-felé merednek égnek H. vármegye leghatalmasabb hegységei; legdélnyugatibb sarkában a Godján-Szárko hegység néhány magas csúcsa (Vurvu Petri 2195 m., Petreanul 1898 m.) emelkedik, mig a Sebes (Riu mare) völgyétől K-re huzódik H. vmegye legimpozánsabb s legzordabb hegysége, a Retyezát (2486 m., l. o.), mely 2000 m.-t meghaladó főgerincével, keskeny szaggatott oldalgerincével, s mélyre bevágódó völgyeivel a Magas-Tátrára emlékztet. Vele párhuzamosan, a Román-Zsil völgyén tul a Határszéli hegycsoport (1870 m.) kevésbé zord gerince huzódik, melyen át a Vulkán-szoros s a Zsil völgye közvetíti az átjárást Románia felé. A Zsil völgyétől K-re a Pareng csoportjának egy része (Mundra 2520, Preng 2076 m.) esik H. vmegye földjére, mig ettől É-ra a Kudsiri havasok nagy kiterjedésü csoportja (Surián 2061 m., Batrina 1794 m.) terül szét, melynek ágazatai a Sztrigy és Maros lapályain lapulnak le. Eszerint H. vármegye legnagyobb része hegyes és zord talaj s művelhetőbb területeit a Maros és mellékvölgyei (főleg a szászvárosi, a Sztrigy és Egregy mente) szolgáltatják a vármegye derekán. Innen egészen elzártan az Érc-hegység gerince mögött fejlődik ki É-on a Fehér-Kőrös völgye és D-en a Románihához csatlakozó Zsil-medence. A Sztrigy által a Maroshoz csatlakozó Hátszegvölgy hatalmas görkövei miatt szintén alkalmatlan a művelésre. A vármegye orográfiája eszerint a maroshoz alkalmazkodik. Geologiai szempontból a Maros-balparti hegyek kristályos palákból alakultak, É-on az Érchegység trachitból áll s ez a trachiterupció Dévánál is jól elkülönített csoportot képez. A Cserna és Sztrigy környékén a harmadkor szelid hajlásu rétegei domborulnak fel, mig a Maros mentét diluviális terrasszok követik s a hátszegi medence is negyedkori kavics- és görélylerakódásokból áll.

Folyóvizei közül a Maros Balomirnál a Kenyérmezővel köszönt H. vármegyébe s csak Déván alul kezd szükülni; e 100 km. hosszu völgy a vármegye legtermékenyebb részét képezi s Déváig átlag 5 km. széles, bár 7-8 km.-nyire is összeszükül. Balparti jelentékenyebb mellékvizei a Kenyérviz (Kudsir patak), a Városviz v. Pec, a jóval nagyobb Sztrigy (mely a Sebest vagy Riu marét veszi magába), a Cserna vagy Egregy és a Dobra; a jobbparti vizek közül a gyógyi viz leghosszabb. H. vármegye második főfolyója, a Fehér-Kőrös a vármegye É-i határán ered, s Kristyorig D-re, onnan nagyobbára Ny-ra folyik, Baszarabászánál lépve át Arad vármegye földjére. A harmadik vizmedence a Zsilé, mely a Kudsiri havasokban eredő Magyar-Zsil és a Retyezát D-i oldalán fakadó s hosszabb Román-Zsilnek Alsó-Borbatyennél való egyesüléséből alakul. Végül a vármegye Ny-i szélén a Vaskapu-hágó által Hátszeg vidékétől elválasztott s Ny-ra lejtő bisztra a Temes mellékvizeihez tartozik. A folyók ilyetén elosztása a H. vármegyei felföldet is széttagolja, oly módon, hogy a külső keretet mindenütt a már említett hegykoszoruk alkotják s a közép felé lankásodó dombvidék hullámzik. Nagyobb állóvizek H. vármegyében nincsenek; néhány kis hegyi tó (Zenoga) a Retyezát csoportját ékíti. Ásványos forrásai közül az algyógyi és bábolnai tiszta hévforrás, az alsó-vácai kénes hévforrás, a dévai konyhasós és a boholti savanyuforrás említendő; A.-Vácán, Boholton és Algyógyon kisebb fürdők is vannak berendezve.

Éghajlata a lapályos érszen mérsékelt, a hegységekben igen zord; a leghidegebb hónap a január (-5,2), a legmelegebb az augusztus (18,0°); a hőmérséklet szélsőségei 34,4 és -20,6 C°. A csapadék évi mennyisége Déván 683, Petrozsényben 1001 mm.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is