Hunyadi János

Magyarország kormányzója, Vojk és Morzsinay Erzsébet fia. (Az oláhok Szibinyáni Jánknak v. Jankunak nevezték.) Születésének helyén és idején nagy homály van. H. ifjuságáról nincsenek kétségtelen adataink. Sok dolog, melyet neki tulajdonítanak, ugy látszik, abból magyarázható, hogy apjával tévesztik össze. Annyit azonban tudunk, hogy valahogyan Zsigmond király szolgálatába lépett és német-római császárrá koronázása után mutatkozó hadvezéri tehetségének jutalmaként, nagy birtokkal adományozta meg és a kir. tanácsban is helyet adott neki. 1438-ban Albert király öccsével, ifj. Jánossal szörényi bánná s temesi gróffá tette. 1439. többek közt a család ősi fészkére Hunyadvárára is uj adománylevelet adott neki. Halálos ágyán pedig többekkel együtt az áldott állapotu Erzsébet királynétól születendő gyermekének gyámjául rendelé ki. Albert halála után (1439), H. erős férfiut óhajtván a trónra és félvén a kiskoru László alatt bekövetkezendő asszonyi kormánytól meg a királyné rokonainak, a Cilleieknek, veszélyes befolyásától; egész hatalmát és befolyását fölhasználta Ulászló lengyel király megválasztásának érdekében és szándékát meg is valósította (1440). Az Erzsébet pártján levő Győr várát ostromolta, de nem aratott sikert. Ellenben Szegszárdnál fényes győzelmet nyert a királynénak Garai László vezérlete alatt levő seregén. I. Ulászló király ennek jutalmául Nándorfehérvár (Belgrád) kapitányává és Ujlaki Miklóssal együtt erdélyi vajdává tette. A mindinkább fenyegetőbben fellépő törökök elleni védelem H. János vállaira nehezedett, ki a beléje helyezett reményeknek derekasan felelt meg. 1441. megzabolázta a Rácországban duló törököket és Szendrőnél megverte Isák v. Iszhák béget. 1442. szembeszállt Maros-Szent-Imrénél Mezid bég roppant seregével, mely nagy pusztításokat vitt véghez Erdélyben. Az első összecsapásnál a tulhatalommal szemben kénytelen volt Szeben alá visszavonulni. De másodszor is megütközve, nem messze Szebentől, mig a boszura sóvárgó törökök csak arra néztek, hogy a H.-val öltözetet, fegyvert és lovat cserélt Kemény Simont (l. o.) megöljék: diadalmaskodik rajtuk. Majd beüt Oláhországba és Vlád Drakul oláh, meg Illés és István moldvai vajdákat meghódolásra birja. Nemsokára pedig a II. Murád szultán parancsából megtorlásra siető ruméliai beglerbéget, Seadeddint (Sehabeddin, Abadin stb.) a vaskapui szorosnál tökéletesen megveri (1442 jul.). Nyomban ismét Oláhországba ütött, elüzte a törökökhöz szító Drakul vajdát, helyébe téve Dán-t. E sikerül védelmi harcok H. nevét félelmetessé tették a törökök előtt és fényessé a kereszténységben. 1448. már támadó hadjáratra indult, az u. n. hosszu v. bolgár háborura, mellyel megnyerte egész Európa bámulatát. E 40 000 embernyi sereggel, H. és I. Ulászló vezérlete alatt vivott háboru a győzelmek sorozata. H. az előhaddal áttör a Balkán hegylánc Traján szorosán; a Szerbia szivében levő Nisszát elfoglalja, legyőzi három pasának seregét, beveszi Szófiát is. Szétverve Kazim bég seregét és egyesülve a királlyal, ujból győzelmet arat Murád szultán hadán, Snaim Balkánszoros mellett. A király türelmetlensége, a sereg fáradalmai és a kemény tél miatt 1444 febr. a diadalmas hadjárat befejeztetett. Murád főereje megsemmisült, a török hatalom megtört Bosznia-, Hercegovina-, Szerbia-, Oláhország- és Albániában, H. pedig nagy ünnepeltetésben és dus adományokban részesült. Ezek után I. Ulászló király Caesarini Julian bibornok s pápai követ, továbbá H. János, Brankovics Ggyörgy szerb és Castriota György (Skanderbég) epirusi fejedelem stb. buzdítására elhatározta, hogy ujabb háborut kezd, melynek célja H. régi eszméjének megvalósítása: a törököknek Európából való kiveretése. Azonban időközben II. Murád szultán 10 évi fegyverszünetet kötött a magyar királlyal. De ez, engedve Julián izgatásának és látva H. János hallgatólagos beleegyezését, nyomban megszegte esküjét és hadat indított a törökök ellen. A szerencsétlen háboru a várnai csatával (1444 nov. 10.) végződött, melyben a királlyal együtt a sereg nagy része is elpusztult. H. János a sereg romjaival Oláhországba menekült, hol Drakul vajda őt elfogta, de félve a nyugati hatalmak boszujától, csakhamar szabadon bocsátotta. Miután hazatért, az 1445 febr. havában tartott országgyülés H. javaslatára öt főkapitányra bizta a kormányzást. H. kapta Erdély és a Tiszán tuli részek főkapitányságát, ahol mindjárt igyekezett is az országtanácsnak a közbékére vonatkozó intézkedéseit foganatosítani. Azonfelül a Száva melletti Sarnonál diadalt aratott a törökön s betört Oláhországba is, hol a hűtlen Drakult fiával együtt elüzve, helyébe a Drakultól kiszorított s időközben meghalt III. Dánnak dán nevü fiát tette meg vajdának. Ez évben szerezte meg Világos várát a hozzátartozó 110 faluval. 1446 ápr. a III. Frigyes császár pártján levő Cilleiek (l. o.) ellen indult. 1446 jun. a rendek abban állapodtak meg, hogy kormányzót választanak. Ez pedig Albert király fiának, a III. Frigyes német-római császár kezében lévő V. László választott magyar király nevében kormányozza majd az országot mindaddig, mig a császártól kikérendő király el nem éri nagykoruságát. Jun. 5. egyhangulag H. János választatott meg kormányzónak, helyetteséül pedig régi fegyvertársa és mostani irigye, Ujlaki Miklós. Időközben Drakul oláh vajda török segéllyel visszafoglalta országát. De H. 1446 nyarán legyőzte és nagyobbik fiával együtt megölette. Nov. közepén pedig Frigyes császár ellen indított hadat, aki a kis V. Lászlót és több magyarországi várat semmikép sem akart kiadni kezéből. Elpusztította Stájerországot, Karintiát és Krajnát. Már Bécs városát is fenyegette, midőn végre Frigyes fegyverszünetet eszközölt ki. H. gazdag zsákmánnyal vonult vissza. Ekkortájt jutott Déva várának is birtokába. 1447 szept., Hédervári Lőrinc halála után, Buda vára is H.-nak adatott át. 1448 febr. V. Miklós pápa arany nyakláncot és hercegi cimet adományozott neki, de H. sohasem élt vele. 1448 nyarán uj hadikészületeket tett a törökök ellen, melyekről azonban Murád szultánt tudósította az áruló Brankovics György szerb fejedelem, Cillei Ulrik ipja. Azért 1448 szept. először is ennek országát dulta föl. Muráddal pedig a Kossova melleti Rigómezőn ütközött meg (okt. 17-19.) és Dán oláh fejedelem csapatainak árulása következtében csatát vesztett. A menekülő H.-t elfogta a török katonaság, de csakhamar ki tudott szabadulni. Majd Brankovics tartóztatta le és Szendrőben börtönbe vetette. A magyarországi karok és rendek közbenjárására azután mégis szabadon bocsátotta. Hazatérve, Temesváron rendezte családi ügyeit, majd Giskra Jánosnak a felvidéken garázdálkodó huszitái ellen fordult. A cseh vezérrel 1450 márciusában Mező-Kövesden fegyverszünetet kötött. Azután pedig, miután az országnak a római szentszékkel való viszályait kiegyenlítette, a békétlenkedő Garai László nádorral és Ujlaki Miklóssal véd- és dacszövetséget kötött. Minden erejével azon volt, hogy Brankovics György ellen had indíttassék. A szegedi országgyülés (1450) az erőszakkal kicsikart szerződéseket semmiseknek mondva, háborut határozott el, melynek folytán (elmaradván a várt török segély is) a szerb fejedelem kénytelen volt a megalázó békefeltételeket elfogadni. 1450 okt. H. személyesen vezette Pozsonyban a Frigyes császárral való alkudozásokat a kis László király és a korona kiadatása és egyes országrészek visszacsatolása iránt, melyek azzal végződtek, hogy László még Frigyesnél hagyatott, ez utóbbi ellenben H.-t elismerte kormányzónak. Ez alatt Cillei Ulrik többekkel együtt rokonának, V. Lászlónak, szivébe csöpögtette a gyanut, hogy H. trónjára és életére vágyik. Mikor a szövetkezett magyar és osztrák rendek Frigyest kényszerítették V. László kiadására és már csak rövid idő kérdése volt, hogy átveszi az uralkodást, H. 1452 nov. tisztelegni ment Bécsbe a királyhoz, 1453 elején pedig ünnepélyesen lemondott kormányzói tisztéről. A király elfogadta e lemondást, de egyuttal (valószinüleg nagybátyja, Cillei tanácsára) H.-t örökös besztercei gróffá, az ország főkapitányává, az országos jövedelmek főkezelőjévé nevezte ki, és Beszterce városával (Erdélyben) adományozta meg. A görgényi és dévai uradalmakra pedig uj adománylevelet adott (1453 jan. 30.).

A török viszonyok azonközben felette aggasztókká váltak. II. Murád szultán helyébe 1451. a nagy hódító, II. Mohammed lépett a trónra, ki az egész keresztény világ rémületére 1453. Konstantinápolyt is elfoglalta. H. János, ki ezelatt Prágában is megjelent V. Lászlónak cseh királlyá való koronáztatásakor, erélyes hadi készületeket tett. Midőn 1454. a törökök elözönlötték Szerbiát, mely ismét adófizető tartományuk lett, H. Szendrőnél legyőzte Firuz béget. Az 1455. győri országgyülésen H., megsokalva a jelenlevő Cillei ármánykodását, minden hivataláról lemondott. De midőn az ujabb fenyegető hirek hallatára ismét fölmerült a nagy török háboru terve, és csak H. Jánosra tekintettek feltétlen bizalommal: ez előbbre téve a haza javát, kibékült Cilleivel és Garai László nádorral (kinek leányát el is jegyezte László fiának), átadta a kezében levő királyi várakat és elvállalta a fenyegetett délvidék védelmét. Nándorfehérvárt saját költségén fegyveresekkel és élelemmel látta el és László fia, Szilágyi Mihály sógora és Gúthi-Ország Mihály gondjára bizta. Maga pedig hamarjában 200 hajónyi hajóhadat állított össze a Dunán és a Száván, sereget is gyüjtött, Szegednél egyesült a Kapisztrán János (l. o.) ferencesrendi szerzetes által összegyüjtött, főleg parasztokból álló kereszteshaddal és Mohammed ellen indult, s rajta fényes diadalt aratott (1456 julius 21-22.). Kevéssel utóbb H. János, Magyarország és a keresztény Európa nagy kárára, a zimonyi táborban kiütött ragálynak áldozatja lett. Hű barátjának, Kapisztránnak karjaiban halt meg 1456 aug. 11. Saját kivánságához képest Gyulafehérvárt temették el. Majd egész Európa siratta a hőst, ki magában egyesítette a középkori keresztény lovag jellemvonásait.

H. János hatalmas ősök, fényes tudomány s a latin nyelv ismerete nélkül a legmagasabb polcra tudott emelkedni. A mély vallásossággal párosult hazafiság e nagy képviselője nemcsak népének, de családjának is szolgált, amelynek roppant kiterjedésü birtokokat hagyott. Vezéreszméje az volt, hogy Európát a keresztény hatalmak támogatásával megtisztítja a «hitetlen» törököktől. Ezt ugyan nem tudta végrehajtani, de annyit elért, hogy az oszmán hatalmat a Duna vonalától visszaszorította a Balkánig, felszabadította a Duna és Balkán közötti keresztény tartományokat s Magyarországról 70 évre hárította el a török invázió veszedelmét. Ezáltal hazánkat a nyugati keresztény kultura védbástyájává tette. Mint hadvezér kitünt személyes vitézségével is. De - mint Salamon Ferenc megjegyzi - inkább eszével, mint kezével harcolt. Őstehetségével a hajdani rendetlen, féktlen néptömegekből kitünően szervezett, pontosan fegyelmezett hadakat tudott csinálni. Az előre megállapított tervek, a legaprólékosabb körülmények figyelembe vétele (vidék, népesség, időjárás, termés stb.), a gyors változásokra berendezett csatarendek, mind kiváló hadászati tehetségekre vallanak. H. belátva a banderiális hadnak, az önkéntes nemzeti felkelésnek elégtelenségét és gyakori megbizhatatlanságát, nélkülözve egy összetartó erős gyalogságot is: magyar zsoldos sereget kezdett toborzani, melynek költségét eleinte önmaga (igy a hosszu v. bolgár hadjáratban), majd az országgyüléstől kivetett adóval fedezte. Igy utját egyengette a honvédelmi rendszer reformjának is. H. szélesgarasát (1446-1452) az Érmek képmellékletén.

Forrás: Pallas Nagylexikon