Häusser

Lajos, német történetiró, szül. Kleeburgban (Alsó-Elzász) 1818 okt. 26., megh. Heidelbergában 1867 márc. 19. Eleinte nyelvtudományokkal foglalkozott Heidelbergában; később azonban, megismerkedvén Schlosserrel, a történelemnek szentelte magát. Nevét mindjárt első művei tették ismeretessé (Ueber die deutschen Geschischtsschreiber von Anfang des Frankenreichs bis auf die Hohenstaufen, Heidelberga 1839; Die Sage vom Tell, u. o. 1840). 1840. Párisba ment, melynek levéltárait buzgón átkutatta. Visszatérte után a heidelbergai egyetem rendkivüli tanára lőn, mely állásban nagy szónoki tehetségével még a nagy közösnség köréből is oda tóduló hallgatóságnak tartott remek előadásokat. 1847. Gervinus társaságában a Deutsche Zeitungot szerkesztette, melyben alkotmányos reformok behozatalát sürgetett, a forradalom kitörését azonban rosszalta. 1848 nov. beválasztották a második kamarába, s az erfurti parlamentben is buzgólkodott a német egység érdekében, de belátván e tervek reménytelenségét, 1850. visszavonult a közügyektől s rendes tanárnak ment Zürichbe, honnan azonban nemsokára visszatért Heidelbergába. 1859 óta ujból jelentékeny szerepet vitt a badeni második kamarában. Főműve: Deutsche Geschichte v. Tode Friedrichs d. Gr. bis zur Gründung des Deutschen Bundes (4 köt., 4.kiad., Lipcse 1869), az első, levéltári kutatáson alapuló munka e korról, mely máig sem vesztett sokat értékéből, és melyben déli-német létére Poroszország törekvéseivel rokonszenvezett. Egyéb művei közül megemlítendők: Geschichte d. rhein. Pfalz (2 köt., Heidelberga 1845); Schleswig-Holstein, Dänemark und Deutschland (u. o. 1846); Denkwürdigkeiten zur Geschichte der badischen Revolution (u. o. 1851); List"s gesammelte Schriften (3 köt., Stuttgart 1850-51); Die Reform des deutschen Bundestages (Frankfurt 1863); Geschichte der franz. Revolution 1789-99 (Berlin 1868); Geschichte des Zeitalters der Reformation 1517-1648 (u. o. 1868; ezt a munkát tanítványa Oncken rendezte sajtó alá gyorsítói jegyzetek alapján, 3. kiad. 1893). Macaulaynek Nagy Frigyesről irt kissé fanyar essaiére a Histor. Zeitschrift I. kötetében válaszolt, hol több rendbeli fontos értekezése látott napvilágot; ilyen: Metternich (III. köt.) és Zur Geschichte des Rastadter Kongresses (VII.). V. ö. Wattenbach, L. H., ein Vortrag (Hiedelberga 1867) és Kluckhohnnak cikkét az Allgem. Deutsche Biogr. XI. kötetében.

Forrás: Pallas Nagylexikon