3. H. Gál, reformátor, nyomdász és iró. Közönségesen Gál
pap-nak hivták. Mind születése helyét és évét, mind előpályáját, adatok
hiányában, homály takarja. Oláh Miklós esztergomi érsek kemény üldözése elől
menekült 1554 végén Miksa fhg birtokára Magyar-Óvárra, hol a város német
őrségének kapitánya, Wohnitzky Zakariás védelmébe vette. Magyar lelkészként
működött ott, 25 frt csekély fizetés mellett. Egyuttal a közelfekvő Mosonyban
és Kálnokon és hirdette az igét és a főnemesek udvarában szolgáltatott
szentségeket. Bécsbe 1557. rándult fel, Hoffhalter Rafael nyomdásszal
barátságot kötött, megtanulta a könyvnyomtatást, sőt nyomdát is vásárolt,
hihetőleg magyar pártfogóinak anyagi támogatásával, s azt Óvárt berendezte; ez
lett a 2. vándornyomda a Ferdinánd alatti Magyarországon. Három egyházi magyar
beszédét Miksa fhgnek ajánlva, kinyomtatta 1559 ápr. 1. Az élőszóval és
irodalmi fegyverrel való kettős működés felhivta ellene a klérus haragját.
Velykei Márk, győri nagyprépost és püspöki helynök 1558 ápr. 18. a győri
székestemplom ajtajára kifüggesztett iratban a szentszék elé idézte meg Gált,
mivel tévtanokat terjeszt a nép között. A káptalan pedig Ferdinánd királynál
vádolta be az engedetlent, mint tévtanok apostolát és eretnek könyvek
nyomtatóját. A fenyegetett helyzetbe jutott Gált a kassai városi tanács hivta
meg magyar lelkészének. Alig érkezett meg oda, azonnal ellene fordult Veráncz
Antal egri püspök, s felhatalmazást nyervén a királytól, 1560 október közepén
éji homályban a kassai főkapitány Zay Ferenc által Gált elfogatta s utasította
Zay főkapitányt, hogy titkon hurcoltassa Egerbe. Dec. 27. észrevevén a nép a
készülődést, összecsoportosult, feltörte a börtön ajtaját, Gált kiszabadította,
aki másnap álruhában elmenekült Debrecenbe. Itt a város és lelkészek, élükön
Mélius Péter, Szivesen fogadták a számüzött lelkipásztort (exul). Másfél évig
volt itt köztiszteletben, nyomtató műhelyét felállította, s nagy szolgálatot
tett az egyház irodalomnak a magyar alföld központján. Mélius első munkáit ő
adta ki. Debrecent - melyet pedig magasztalólag emelt ki - elhagyta, talán
politikai indokból; Miksához való hűsége, multja tartóztatta a törökkel
szövetséges keleti Magyarországban letelepedéstől; 1562 őszén Rév-Komáromban
reformátorkodott a csajkások kapitányának, Nagy Istvánnak védelme alatt. Oláh
Miklós esztergomi érsek a királyhoz s a katonai ügyek élén álló Károly fhghez
folyamodott ellene karhatalomért (1563 jan. 17.). A főhercegtől jött elfogatási
parancs végrehajtása előtt Nagy István menekülésre birta őt. A számüzött
bolyongót 1565 január 28-án Nagyszombatban ujra utólérte az uj király, Miksa
parancsa, melyet Dudics András pécsi püspök indítására adatott ki. Ismét futnia
kellett. Végre ghimesi báró Forgács Imre, Trencsén vármegye főispánjánál talált
hatalmas védőkarra, ki Komjátiba (Nyitra vm.) helyezte állandó hitszónokul, hol
nyugalmasabb éveket tölthetett, iró és nyomdászként is működhetett, nevezetesen
nemcsak a maga munkáját adta ki, hanem Bornemissza Péter Postilláinak is
megkezdette nyomtatását. Élete végén (1574 október 16. után) a virágzó pápai
református egyház lelkészévé hivatott meg. Egy év sem telt el, a pestis
elragadta 1575 okt. 23. Hamvai ott nyugosznak. Püspöki hivatalviselése egykoru
adattal be nem bizonyítható. Fia Dávid, aki odavaló pap volt, örökölte
nyomdáját. H. művei: Latin levele Bullinger Henrikhez, kelt Óvárt 1557 okt.
26., a hazai vallásüldözés rajza (Lampe-Ember, 112-16. l.); Az Ur Jézus
Krisztusnak szent vacsorájáról, kinszenvedéséről és dicsőséges feltámadásáról
való prédikációk (Magyar-Óvár 1558., 4-r., 24. l. Egetlen példánya Bécsben a
császári könyvtárban, szöveghű másolata Rácz Károlytól 1867. a debreceni ref.
kollégium könyvtárában); Három latin levele a kassaiakhoz (1559-60); Isteni
dicséretek és psalmusok (ajánlva Meliusnak. Debrecen 1560, előbb aligha
lehetett, ez az első dallammal nyomtatott ref. énekeskönyv, csonka példány);
Ajánló levél (1562 febr. 14. kelt Debrecenben, Mélius Péternek Aran Tamás
tévelygései ellen intézett művében); A keresztyéni gyülekezetben való isteni
dicséretek és imádságok (1574., 4-r., 355 levél, kelt Komjátiban 1574 okt. 6.
Egyetlen teljes példánya az eperjesi ág, hitv. kollégium könyvtárában.
Kótákkal. Második bővített kiadása lehet az 1502 körüli művének). H. két éneke
mai nap is használatban van: a gyülekezeti énekeskönyvben a 71. és 72.
dicséret. A kisebb gyermekek számára irt kátéja - melyet 1630. a pápai
református zsinat tankönyvül rendelt - elvesztett.
4. H. Károly, kat. egyházi iró, szül. Kéthelyen 1824 ápr.
23. Pappá szentelték 1847 jul. 16. Káplán volt Kálozon, Gyurón, Pázmándon,
Székesfehérvárt. 1855-68. szertartó, szentszéki jegyző, titkár, levéltáros,
zsinati vizsgáló stb. 1869. zsámbéki plébános. 1888. kanonok, 1891.
egyházmegyei főtanfelügyelő, 1892. prépost. Irodalmi munkássága nagyon
kiterjedt. 1854-94. 59 művet adott ki: Egyházi beszédek, imakönyvek, vallásos
elbeszélések, tankönyvek stb. Legutolsó kiadványa: A szociáldemokrácia céljai
és a liberális eszmék, Pachtler Mihály után (Székesfehérvár 1894).
Forrás: Pallas Nagylexikon