Huszár

-család, l. (baráthi), Nógrád, Hont, Bars, Esztergom vmegyékben elterjedt régi nemesi család, mely a hontvármegyei Baráthi községtől vette előnevét. Említésre méltó tagjai: H. János, ki 1544. Füleknél mint kapitány hősi halált halt a törökökkel vivott ütközetben. - H. Imre, Esztergom vmegye első alispánja és követe volt. - H. József (l. 1739-1816). Eleinte Hont vmegye főügyésze volt, utóbb kir. tanácsos. - H. Károly. Előkelő szerepet játszott Nógrád vmegye közéletében, melynek 1844. országgyülési követe is volt. Fia H. Gyula (1838-1858) iró. Tanulmányait Budapesten és a bécsi műegyetemen végezte. Először a Hölgyfutárban lépett fel verseivel, majd a többi szépirodalmi lapban is. 1857. jelentek meg összegyüjtött Beszélyei, melyek szép reményekre jogosítottak.  - H. József (III., 1804-1841), 1832. Nógrád vmegye tiszteletbeli, 1836. valóságos főjegyzője, 1838. másod-, 1836. első alispánja lett. Szép szónoki tehetsége miatt nagy népszerüségnek örvendett. Özvegyét és József nevü fiát 1849. meggyilkolták az olához. - H. István, szül. 1826-ban Nógrád vmegyében. 1847. ügyvédi vizsgát tett és Nógrád vármegye szolgabirája lett. A függetlenségi harcban tevékeny részt vett. 1849-ben Görgeynek hadsegéde is volt. Az abszolutizmus győzedelmeskedvén, közlegénynek sorozták be. De másfél évre rá elbocsátották. 1861-ben Nógrád vármegye kékkői járásában főszolgabiró lett. 1865. óta több izben volt képviselő. Az 1887-1892. terjedő ülésszakra megválasztották a nógrádi kerületben ellenzéki programmal, de a pártokon kivül maradt. Nógrád vmegye közéletében nagy szerepet játszott.

2. H. (brenhidai). Első ismert őse, akitől a leszármazás kimutatható, H. Péter, 1576. a pápai várnak kapitánya volt. 1594. Győr várának a törökök elleni védelménél vitézkedett. Később Erdélybe költözött, ahol Báthory Zsigmond fejedelem kegyét elnyerve, több jövedelmező hivatalba jutott. Midőn azonban a fejedelem szerencsecsillaga hanyatlott, H. is elpártolt tőle, sőt az 1601. kolozsvári országgyülésen a lemondott és elüzött Báthory visszahivása ellen szavazott. Ezért a fejedelemhez hű maradt országgyülés Déva várába záratta. De csakhamar kiszabadította I. Rudolf király győztes vezére, Básta György (l. o.) és Lugos parancsnokának nevezte ki. Midőn az idegen, kegyetlenkedő rablóhad ellen felkelő Székely Mózes 1603. Lugost hatalmába kerítette, fékevesztett török-tatár emberei az elfogott H.-t megölték. A hagyomány szerint Murza tatár vezér H. véréből is ivott volna. - H. István, Péter fia, erősen nemzeti párti, 1603. Székely Mózes, 1605. pedig Bocskay István seregében tünt ki. 1607. az Erdélyből kiüzendő jezsuiták érdekében buzgólkodott. - H. Mátyás, szintén Péter fia, 1632. Marosszéknek főkirálybirája és főasztalnok, később pedig főlovászmester volt. Mint Kemény János, a későbbi erdélyi fejedelem, önéletrajzában felemlíti, H. többször vett részt különböző hadi vállalataiban. A H.-családnak a XVII. sz. második felében magva szakadt.

3. H. (mező-kövesdi, báró). Kövesdi Boér Ferenc kraszna vmegyei főispánnak fia, Boér József, ki 1742. királyi táblai ülnök, 1747. pedig Torda vmegye főispánja lett, 1730. mező-kövesdi H. néven báróságot nyert és igy a H.-családot alapította, melynek kiválóbb tagjai: H. Antal, kit 1804. orgyilkos kéz ölt meg. - H. Károly (1795-1869), ellenzéki követ az 1834. erdélyi országgyülésen. - H. Zsigmondot (szül. 1809.) 1848 őszén a felbőszült nép meggyilkolta Kapojnban. - H. Sándor, a kolozsvári nemzeti szinház intendánsa volt. - Id. H. Károly báró, szül. Kolozsvárt 1829 márc. 15. Ugyanott folytatta jogi tanulmányait is. 1847. az erdélyi guberniumnál hivatalnokoskodott. Az 1848-49. szabadságharcot mint honvéd-huszár főleg Bem alatt küzdötte végig. 1867 óta több izben volt képviselő. Az 1892-97. terjedő ülésszakra Szék városa választotta meg szabadelvü programmal. - H. Károly, (szül. 1859) a magyar főrendiház tagja.

4. H. (regóczi és krpelláni). Őse regóci H. István, ki már gyermekkorában mint török fogoly Konstantinápolyba került, ahol a mohammedán vallásban és török szokásokban nőtt fel. 1554. a Szolnoknál elfogott és konstantinápolyi rabságban szenvedő Nyáry Lőrincet ügyes csellel kiszabadítván, vele együtt tért haza Magyarországba, ahol ismét felvette a kereszténységet. Nyáry Lőrinc hálából a turócvármegyei Kreplán (vagy Krpellán) és Konszkó nevü heyiségeket ajándékozta neki. nemsokára megnősült és a kiterjedt turócvmegyei H.-családot alapította. - H. Péter, 1548 körül népszerü alispán volt Turóc vmegyében, ugyszintén H. Imre 1671-78. - A családnak másik, ugynevezett «krpelláni» ága a jelen század első felében több kiváló, előkelő aranyművest mutatott fel Trencsén városában.

Forrás: Pallas Nagylexikon