Huszka József

Etnográfus, szül. Kiskun-Félegyházán 1854 nov. 22. A gimnáziumot szülővárosában, Szegeden és Szarvason végezte, azután a budapesti József-műegyetemre került, ahonnan a rajtanárképző intézetbe lépett át s ott tanári vizsgálatot tett. Aztán a deési polgári iskolában, a zentai községi gimnáziumban s a sepsi-szentgyörgyi polgári iskolában tanított. Utóbbi helyen sokat foglalkozott a műtörténettel és az etnográfiával. A kereskedelmi és közoktatásügyi minisztériumok segítségével a külföldön is járt ornamentikai tanulmányainak folytatása céljából. 1891. a budapesti kegyesrendi főgimnázium tanárává nevezték ki. H. a magyar ornamentális anyag kutatása közben sok régi templomban freszkókra bukkant, amelyeknek lefejtése, lemásolása és ismertetése által egy egész székely festőiskolát hozott napvilágra. Nagy munkásságot fejlett ki az etnográfia és a hazai ornamentika irodalma terén is. E lexikonnak is munkatársa. Cikkei és felolvasásai az Archaeologiai Értesítőben (Magyar szentek a Székelyföldön; A szent László legenda székelyföldi falképekben), a Művészi Iparban (Magy. népies és renaissance diszítményeink, Egy szücsmester rajzkönyve 1836-ból) a Századokban stb. jelentek meg. Külön jelentek meg: Magyar dicsőítő styl (1885); Magyar diszítési motivumok a Székelyföldön (1883); Teremtsünk igazán magyar műipart (Sepsi-Szt.-György 1890); Nemzeti építészetünk multja és jelene (1892); Székely ház (Budapest 1895).

Forrás: Pallas Nagylexikon