Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Huszti... ----

Magyar Magyar Német Német
Huszti... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Huszti

1. András (Endre), tudományos iró, szül. a XVII. sz. végén Erdélyben. Tanulmányait nagy buzgalommal végezte Nagy-Enyeden, Kolozsvárt és Frankfurtban. Hazatérte után Kolozsvárt tanár lett, de csakhamar elhanyagolta hivatalát. A felettes református egyházi hatósággal addig makacskodott, mig zsinati itélettel a református egyház gyülekezetéből ki nem zárták (1742). A nyomorral küzdve halt meg 1755-ben. Kiválóbb tudományos munkái: De Christo primigenito (Frankfurt 1727); Jurisprudentie hungarico-transilvanica (Nagyszeben 1747); Commentarii de rebus Hunnorum. Megirta Erdély történetét is 1696-ig. E művet magyarul Dienes Sámuel bocsátotta közre: Ó- és Új-Dácia cimen (Bécs 1971). V. ö. Budapesti Szemle, VI. 1859; Szabó Károly, H. A. elitéltetése (Erd. Prot. Köz., 1878, 1-4. sz.) és Szász Domokos (u. o. 5. sz.).

2. H. György (raszinyai). Midőn 1532. a Bécs ostromlására indult törökök - Kőszeg várának sikertelen vivása után - pusztítva és rabolva tértek haza, Horvátországon átvonulva, a Raszin v. Raszinya melletti kis ütközetben többek között H.-t is elfogták és Konstantinápolyba hurcolták, hol a főkincstárnok rabszolgája és csibukhordozója lett. Midőn 1533. magyar követség járt a szultánnál, H. ehhez csatlakozva, menekülni igyekezett. Azonban Magyarország határán elfogták és visszavitték urához, kit csakhamar követnie kellett a persa háboruba. Ez alkalommal egészen az Indus folyamig jutott. 1536. a szultán felszabadította és egy ideig szolgálatába vette. Később egy arab hajóskapitányhoz csatlakozott és Egyiptomba került, hol két évet töltött (1538-40). 1540. egyhadi expedicióval bejárta Palesztinát és Arábiát. 1542 körül, 10 évi távollét után, visszajött Zágrábba. Még beutazta Stájerországot és Ausztriát, azután pedig Pozsonyban telepedett le, ahol holta napjáig tartózkodott. H. György le is irta utazásait. A leirás kéziratban megvan a római apostoli vatikáni könyvtárban; egy ivrétnyi, 30 levélre terjedő kódexben foglaltatik; az olvasóhoz intézett költeménnyel, továbbá sirverssel és ajánlással van ellátva. Meglehet, hogy a mű sajtó alá készült (v. ö. Magy. tört. tár. Kiadja a m. tud. akad. IV. köt.), esetleg meg is jelent. H.-t felemlíti Istvánffy Miklós is történeti munkájában.

3. H. István (Szabó), orvostudor és régi egyházi iró, szül. Huszton. Bethlen Katalin udvari orvosa volt, utóbb debreceni tanár és városi főorvos. Művei részint az orvostudományba, részint a teologiába vágnak; az előbbiek közül említendők: Dissertatio physiologica de corpore hominis automate stb. (Lejda 1693); Diss. de subjecto sanitatis et ejus divisione in elementa (Lipcse 1694); Diss. de prudenti medicamentorum applicatione (Halle 1695) stb.

4. H. Lovász Sámuel, l. Lovász.

5. H. Péter, versszerző a XVI. sz. második feléből; életéről semmit sem tudunk, egy historiás ének maradt fenn tőle, Virgillius Aeneise nyomán. Cime: Aeneis, azaz az trójai Aeneas herceg dolgai, melyben Trója vétele és mulása, trójaiak bújdosások Aeneással együtt, hadok Olaszországban és Róma városának eredeti, nagy szép diszes versekkel megiratik (Bártfa 1582). A következő században is több kiadást ért. V. ö. Bodnár, Irod. tört. I. 343.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is