Hutten Ulrik

Hutten Ulrik, a németországi humanizmus egyik képviselője és a reformáció egyik uttörője, szül. a stackelbergi várban 1488 ápr. 21., megh. a zürichi tó egyik szigetén Ufnauban 1523 szept. 1. A fuldai zárdából, hova neveltetés végett adták, 16 éves korában megszökött, az erfurti, kölni, Odera m. frankfurti egyetemeken humanisztikus tanulmányokkal foglalkozott, majd atyja kivánságára a paviai és bolognai egyetemekre ment a jogtudományban magát kiképzendő (1512). Itt töltött egyetemi évei után sok különféle viszontagságon ment keresztül s bár már ekkor mint több gúnyoros tartalmu költeményszerzője hirnevessé lett, mégis a császár seregében közvitézként kellett szolgálnia. 1517. visszatérvén Németországba, számos gyalázó és gúnyoló iratot adott ki Ulrik, württembergi herceg ellen, ki H. testvérét kivégeztette;másfelől hű bajtársa lett Reuchlinnak (l. o.) Hogstraten s a kölni Domokos-szerzetesek ellen vivott harcában, s neki is része volt az Epistolae obscurorum virorum cimü marós gúnyirat szerzésében; a Trinitas romana cimü iratában pedig élesen kikel a német nemzetnek a római kuria által való elnyomatása ellen és buzdítja honfitársait a Luther által indított mozgalomhoz való csatlakozásra. Sickingen grófhoz csatlakozott, ennek a birodalom fejedelmei ellen indított harci vállalatát hathatósan támogatta (1522), de annak bukása után menekülni kellett neki is s a zürichi tó említett szigetén szegényen, a szabadság diadalába vetett reményén kivül, mindenkitől elhagyatva halt meg. Sickingennel együtt szobrot emeltek neki. Műveit kiadta Bücking (7 köt.), költeményeit münch, dialogusait Strauss Dávid (ném. ford.). Életrajzát megirták Strauss Dávid (2. kiad. 1871); Putz H. (neuer Plutarch IV. 1876); Szamatólski, H."s deutsche Schriften (1891).

Forrás: Pallas Nagylexikon