Hüvelyesek

v. hüvelyes vetemények, a magvaik végett termelt pillangós virágu növények csoportja. Ide tartozik a borsó. a lencse, a bab és a lóbab, az abrak- és a szeges bükköny, a csicseri borsó s mások. A H. magvai 44-52% keményítő mellett feltünően sok, t. i. 22-35% proteint (legumin) tartalmaznak és ezen főleg nitrogénben gazdag, kén- és foszfortartalmas anyagnak tulajdonítandó nagy tápláló erejük, melynél fogva emberi és állati táplálékul egyaránt alkalmasak. Szalmájuk értékes takarmány. Növénytermelési tekintetben a H. jelentősége abban nyilvánul, hogy mély gyökérzetükkel főképen az altalajból táplálkoznak, hogy dus levélzetükkel a talajt sürün beárnyékolván, azt nagyon kedvező fizikai állapotban és gyommentesen hagyják vissza, minélfogva a hüvelyesek után minden más növény, de különösen a gabonanemüek, jól diszlenek. Kiváló fontosságu pedig az a jelenség, hogy a H. nitrogénszükségletüket a légkör szabad nitrogénjéből fedezhetik. A szabad nitrogén asszimilációja a H. gyökerein található u. n. gyökszivacsokban, egy azokban élő baktérium (Rhizobium Leguminosarum), közreműködésével megy végbe. Ezen jelenségben rejlik oka annak, hogy a H. trágyázásánál a nitrogén mellőzhető s mivel terményeikben rendszerint több nitrogént tartalmaznak, mint amennyit a talajból fölvettek, azért a H. és a velük rokon egyéb pillangós virágu növények, szemben a többi növényekkel, nitrogéngyüjtőknek mondhatnak, mig a többiek nitrogénfogyasztók. habár a H. művelése nagyon egyszerü, trágyázásuk olcsó, terméseik általában biztosak és terményeik rendszerint jól értékesíthetők, mindazáltal a mezőgazdasági termelésnél nem játszanak valami fontos szerepet. Hazánkban volt a H. termelésének az utóbbi években (1889-93) 218 400 katasztr. hold, vagyis az összes szántóföld területének egy százaléka szánva.

A főzelék-hüvelyesek (paszuly, borsó, lencse) s a takarmány-hüvelyesek (bükköny, kaszanyüg, csillagfürt - Lupinus) főleg a következő betegségekben szenvednek: 1. Rozsda. A növények egész földfölötti részén, de leginkább a leveleken, veresbarna, majd sötétbarna foltok láthatók, melyek miatt a növények fejlődésükben visszamaradnak vagy fejletlen magot hoznak. A betegséget rozsdagombák okozzák. 2. Lisztharmat. A növények zöld részein piszkos-fehér bevonat támad, amelyben őszfelé fekete szemecskék láthatók; az erősen megtámadott fiatal levelek eltorzulnak, elsárgulnak s helyenkint elszáradnak. E betegséget két lisztharmat-gomba okozza. Ellene a kénezés használ. 3. Ragya. A zöld részeken, de főleg a levelek felső lapján nagy, fehéres, később elszáradó foltok, mig a levelek alsó lapján gyengéd, szürkés por mutatkozik. E betegséget a Peronospora Viciae De By. nevü gomba okozza s ellene a bordeauxi keverékkel (l. o.) való permetezés ajánlható. 4. A Colletotrichium Lindemuthianum Sacc. et Mag. nevü gomba a paszuly hüvelyein barna, mindig egy élénkebb övvel körülvett fekélyeket okoz. E betegséget antracnose-nak nevezik s ez a paszuly legveszedelmesebb betegsége, mely hazánkban is (M.-Óváron) igen károsan jelentkezett. Ellene elsősorban az ajánlható, hogy ne ültessük a paszulyt más növény - szőllő, kukorica - közé, hogy a paszulyhoz a levegő jól hozzáférjen, továbbá javasolják a vetőmagnak ammoniákos rézkarbonátoldatban (4,5 l. viz, 42. g. rézkarbonát, 0,57 l. ammoniak) való 1 órai csávázását. Legtöbbet szenved e betegségben a gyalogpaszuly, a felfutó paszuly kevésbé támadhatik meg. 5. A Sclerotinia Libertiana Fckl. nevü gomba a paszuly szárát támadja meg, amely elhalaványodik s levelestől elhal. A gomba a szár bélszövetét teszi tönkre s ebben kemény, fekete szemek, a gomba sclerotiumai jelennek meg. 6. Aranka (l. o.).

Forrás: Pallas Nagylexikon