I

Hang, hosszan í. Legzártabb a magas hangzók közt (l. Hangok). Magas létére mélyhangu szókban is előfordul. Az ilyen vegyes hangú szók nagyrészt idegen eredetüek, p. paradicsom, virtus stb. Egy más részükben az i j hangu csoport elváltozásásából támadt: inkább a régibb jonkább-ból, iszalag juszalag-ból, ihász némely nyelvjárásban juhász-ból, kiált kajált-ból stb. Végre némely szókban az ugor alapelvnek föltehető mély hangjából s ilyenkor néha még a magyarban is váltakozik valamely mély hanggal, p. tipor (topog), tapod, toporzékol), irtás (ortás), iránt (aránt). ugyanilyen eredetü sok meghonosult török szóban: disznó, tinó, csikó. Némely szókban többé-kevésbé elterjedt ü-hangu mellékalakok divnak: siket:süket; igyekszik:ügyekszik; ing:üng; izen:üzen; fizet:füzet; idő:üdő stb. A hosszu í sok szóban és formában é-ből keletkezett, p. kéván:kíván; kénoz:kínoz; tanét:tanít. Az ilyen í aztán sokszor elrövidült, p. részént:részínt:részint; teként:tekínt: tekint; kezében:kezíben:keziben. A dunántuli nyelvjárásokban majdnem minden í i-vé rövidül, p. víz, hízik:hizik.

Forrás: Pallas Nagylexikon