I, i

i (Í, í), a latin ábécének kilencedik, a. magyarnak 13. (illetőleg 14.) betüje. A görögben ióta volt a neve, s ez a héber (feniciai) jod betü nevéből származott, mely a j hang jegye volt; minthogy a régi görögben nem volt j hang, a betüt az i hangra alkalmazták.

I a római számok közt 1; IV=4, IX=9, de IIC=200, IIIM=3000. Római föliratokban I sokszor a. m. Imperator.

I az anatomiában a metszőfogak (Incisivi) jelölése. A ló és sertéseknél megkülönböztetnek: I₁, I₂ és I₃, vagyis lógó-, közép- és szegetfogakat a kérődzőknél I₁, I₂, I₃ és I₄, vagyis fogó-, belsőközép-, külsőközép- és szegletfogakat.

I. C. a. m. Julius Caesar, gyakrabban Jesus Christus.

I. C. N. m. m. In Christi nomine.

i. e. a. m. id est (azaz, t. i.).

I. H. S. (a görög I H helyett a. m. Ies.) Jézus nevének első három betüje, különösen a jezsuiták házain. Sokszor igy olvasták Jesus Hominum Salvator a. m. Jézus, az emberek megváltója.

I. N. D. (vagy C.) a. m. in nomine Dei (v. Christi): Isten nevében I. N. J. a. m. in nomine Jesu.

I. N. R. I. a. m. Jesus nazarenus Rex Judaeorum: Nazareti Jézus, a zsidók királya. Mint a carbonarik jelszava: Iustum necare reges Italiae, igazság megölni Olaszország királyait.

I. N. S. T. a. m. in nomine sanctae trinitatis: a szent háromság nevében.

I. U. D. a. m. juris utriusque doctor.

Forrás: Pallas Nagylexikon