I. Nagy Gergely pápa

I.Szent Gergely foglalhatta el a pápai trónt 64.-ként a történelem során. A középkor egyik legnagyobb hatású egyházi vezetője, akinek uralkodása alatt a népvándorlás zavarai közepette megerősödött a keresztény vallás. A nép pápája megreformálta a katolikus egyház felépítését, műveiben pedig hatással volt a világi társadalom felépítésének módozataira is. Valószínűleg 540 körül született Rómában patríciusi családban. A kutatók szerint a gens Amicia család sarja volt, amelynek hatalmas birtokai voltak Szicílián, és egy nagy palotájuk a római Caelius dombon. Gyermekéveiről keveset tudunk. A krónikák szerint sokáig tanult nyelvtant, retorikát és dialektikát, így nem is csoda ha hamarosan Róma egyik legkiválóbb vitázója lett. Ezen kívül jogot is hallgatott. Fontos, hogy mindezen tanulmányai mellett családja hatására szeretett elmélyülni a Szentírás tanításaiban is, és gyakran hallgatta meg az egyházi szónoklatokat a városban.

573-ban kinevezték Róma prefektusának. 574-ben lemondott hivataláról, és minden vagyonáról is. A Caelius dombi palotájukat kolostorrá alakíttatta át, amelyet Szent András vezetése alá helyezett, és szicíliai birtokait is hat monostor között osztotta fel. A korabeli írók így jellemzték Gergelyt: "Egy olyan nemes ember, aki elnyerte Róma minden kegyét és selyemmel meg ékszerekkel volt körbevéve, most hitvány csuhában szolgálja az Úr oltárát."
590. szeptember 3-án Róma püspökévé szentelték fel.

Életének utolsó 14 évét töltötte a keresztény egyház vezetésével. 595 júliusában tartotta meg első zsinatját a Szent Péter Bazilikában. A nagyszerű pápa utolsó éveiben gyakran úrrá lett rajta a borúlátás, és betegsége is egyre nagyobb erővel támadt szervezete ellen. Végül 604. március 12-én meghalt.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia