Ibiszfélék

(állat, Ibididae, hemiglottides, batlafélék), a gólyaidomu gázlómaradak egyik családja, Keskeny, sarlóidomu, egész hosszában lefelé hajlott csőrrel, fejük és nyakuk többnyire sűrű tollakkal fedett. Górlábaik középhosszúságuak. 28, többnyire melegebb vidékeken, vizek közelében, mocsarakban élő faja ismeretes, melyből hazánkban csak egy alak ismeretes. Apró vizi állatokkal táplálkoznak. Nevezetesebbek: a közönséges ibisz v. batla (Ibis falcinellus L.). Gesztenyebarna szinü, nyáron vörösesbarna, háta, szárnyai és farka zöldesfényü feketék, fejteteje barna, vöröses fémfénnyel. Hosszu szárnya a rövid farkat egészen elfedi. Csőre sötétzöld, lábai zöldesszürkék. A középső lábujj karma belső szélén fésüs. Hossza 60 cm., szárnyhossa 35 cm., farkhossza 9 cm. Hazája a Földközi-tenger környéke, északi Afrika és India. Magyarországban - különösen hazánk délkeleti részeiben - gyakori. Nálunk is fákon, bokrokon alacsonyan fészkel, ősszel elvonul. A vörös ibisz (l. rubra Vieill.). Skarlátpiros, az evezőtollak végei feketék. 75 cm. nagy. Közép- és Dél-Amerikában él. A szent ibisz (I. [Threskiornis] religiosa Gray). Fehér, az evezőtollak és csőr végei, valamint csüdje és lába feketék, a szárnyak és a fark violafényben játszó feketeszinü fedőtollakkal vannak diszítve. Hossza 75 cm., szárnyhossza 35 cm., farkhossza 16 cm. Hazája Afrika. A régi egyiptomiak szent madárnak tartották; képe gyakran található régi egyiptomi feliratokon. (Képét l. a Gázlók mellékletén.)

Forrás: Pallas Nagylexikon