Ibn Tofail

Abú Bekr Mohammed, arab filozofus, a XII. sz. elején Guadixban, granada tartományában született. Az almohádák (l. o.) udvarán Averroesszel (l o.) együtt élt; megh. Marokkóban 1185. Számos munkában a peripatetikus filozofiát tárgyalta; csillagászati művei a Ptolemaios rendszerének előbbrevitelét jelzik. Hiressé vált Hajj ibn Jakdhán cimű filozofiai regénye által, melyben Avicenna (l. o.) módjára, kinek ugyanily cimü munkája van, egy ember fejlődését vázolja, ki az emberi társadalomtól teljesen elszigetelten, csupa önálló szemlélődés által a legmagasabb ismeret fokára eljut. E munkát, melyet Narbonne Mózes héberre fordított, Európában Philosophus autodidactus cimen ismerik. Arabul és latinul legelőször Pococke Eduárd adta ki (Oxford 1671 és 1709), mely alapon aztán számos európai nyelvre fordították le. Legterjedtebb Eichhorn német fordítása (Der Naturmensch oder Geschichte des Ha? ebn Yokdhan, Berlin 1782). Az arab eredetit ujabb időben Kairóban (1299 hidsra) nyomtatták ki.

Forrás: Pallas Nagylexikon