(ichthyol). Tirolban Seefeld mellett bitumenes kőzet található, mely halak és más tengeri állatok maradványaiban bővelkedik. E kőzetet ujabban ugy értékesítik, hogy száraz ledesztillálásnak vetik alá, amidőn más termékek mellett illó olajat is kapnak, amelyet az I. előállítására felhasználnak. Ez az u. n. ichtiol-olaj sötétbarna átlátszó folyadék, melynek fs.-a 0,87 körül van; szaga átható és kellemetlen. Ami az ichtiol-olaj kémiai összetételét illeti, az körülbelül 78% szént, 10-11% hidrogént és ként és 1% nitrogént tartalmaz. Hogy az ichtiol-olajból az I.-et előállítsák, abból előbb ichtiolszulfonsavat készítenek olyformán, hogy tömény kénsavval elegyítik, amidőn az egész erősen felmelegszik és kéndioxidgáz fejlődése közben az említett sav képződik. A nyers ichtiol-szulfonsavat megtisztítás végett telített konyhasó-oldattal mossák, amely a kénsav fölöslegét és a képződött kénessavat kioldja. Az igy előállított ichtiol-szulfonsav sötét barna extraktumhoz hasonló tömeg, mely vizben könnyen oldódik, tömény sóoldattal azonban oldhatatlan; kétalju savnak tekintendő. E sav sói azok, amelyeket ujabban gyógyszerül használnak; közöttük a legfontosabbak: ichtiol-szulfonsavas ammonium (ammonium sulfo-ichthyolicum). Előállítása ugy történik, hogy az ichtiol-szulfonsavat nagyon tömény ammonia-oldattal telítik. Sötétbarna, átható szagu és izü, szirupsürüségü folyadék; e készítményt röviden ichthyolnak is nevezik. ichtiol-szulfonsavas natrium (natrium sulfoichthyolicum). Az ichtiolszulfonsavból töménynátrium-hidroxid-oldattal készül. Sajátságai hasonlóak az előbb említett készítményhez. Használják továbbá még a litium, a cink és a kéneső ichtiol-szulfonsav sóját is. Az I.-gyet gyógyszerül használják; különösen némely bőrbántalmaknál bizonyultak hatásosaknak.