Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Idegrostok... ----

Magyar Magyar Német Német
Idegrostok... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Idegrostok

(fibrae nerveae), az idegek lényeges alkotó részei, csak mikroszkópiummal láthatók, nagyobbrészt 0,005-0,010 mm. vastagok, de vannak ennél finomabbak és vastagabbak is (le egész 0,001, fel egész 0,020 mm.-ig). Állanak lényeges bennékből és járulékos hüvelyekből, amaz a rost kezdetétől a végeig megvan, a hüvelyek a rost lefutásában változhatnak, sőt az igen finom rostokon egészen hiányozhatnak is. A burkok között legszembetünőbb a velőshüvely, s a szerint amint ez jelen van vagy sem, felosztjuk az idegrostokat velőshüvelyüekre és velőtlenekre.

Velőshüvelyü idegrostok. Kivül az idegrostot egynemü átlátszó alaktalan hártya borítja: a Schwann-féle hüvely (neurilemma); belső felszinén lapos magvak vannak; hártya s magvak is csak művi kezeléssel (ecetsav, festés) lesznek láthatók. Az agy- és gerincvelőben az idegrostoknak nincs neurilemmája. A velő friss állapotban alig látszik, de csakhamar előáll mint kettős körvonalu szegély a rost oldalán egyenlőtlen pálcika-, pete- és bunkó-alaku képződmények képében, melyeknek nagyobb része csakhamar u. n. myelin-cseppekké összefolyik; ennek oka a velőhüvelynek az elhalással bekövetkező megalvadásban van. Az alvadás után az idegrost egyenlőtlen átmérőjü lett, hol vastagabb, hol vékonyabb, körvonala szabálytalan, kettős szegélyü. Az alvadás oka abban van, hogy az idegvelő bizonyos fehérje-féle anyagnak (cerebrin, lecithin) keverékéből áll zsirnemü anyagokkal, e kétféle anyag halál után gyorsan különvál s fejetté (emulsio) lesz. Felosmiumsav a velőhüvelyt feketére festi, krómsavoldatokban megkeményedik s finoman szemcsés lesz. Ranvier bebizonyította (1871), hogy a velőhüvely nem folytonos, hanem szabályos távolságban meg van szakasztva (Ranvier-féle gyürük) , s fel van osztva idegrostszelvényekre; finom idegrostokon a gyürük közelebb, vastagon távolabb állnak (az embernél átlag 0,8 milliméterre); légenysavas ezüstoldat alkalmazásával a gyürünél fekete haránt csik keletkezik: mefeketedett gyürü közti anyag. Minden egyes idegszelvényen a velőhüvely még kisebb részekből áll, ezeket Schmidt-Lantermann-féle velőtagoknak nevezik (1874); gyenge felosmiumsavoldatok alkalmazására lehet azokat jól előtüntetni, végeik kiszélesednek és a szomszédra egy darabig gallér módjára reáhuzódnak, az embernél átlag 0,009 mm. hosszuak. c) A tengelyszál (cilinder axis, Purkinje) az idegrostnak a legfontosabb alkotó része ,friss állapotban halvány, egynemü s a környező velőhüvelytől alig megkülönböztethető, mert egyformán törik a fényt. Némely vegyszerrel azonnal előtünik (kollódium, kloroform), másokban oldódik (hig konyhasó, epe). Klóraranyoldatban violaszinü vagy barna verhenyes lesz, kárminoldatban pirosra festődik. Vastagsága 1/4-1/5 részét teszi az idegrost összes vastagságának. Némely buvár folyadéknak (Remak), mások félszilárd anyagnak tartják (Retzius), vagy igen finom fibrillákból összetettnek mondják (Schultze M., Thanhoffer); némely vegyszerrel a rostocskák jól láthatóvá tehetők; az idegrost harántmetszetén finom pontoknak látszanak.

A velőtlen idegrostok kétfélék: egészen csupaszok, vagy Schwann-féle burokkal birók. a) Az egészen csupasz idegrostok egyedül tengelyszálból állnak, amely lehet finom, csak néhány fibrillákból összetett, v. kissé vastagabb is; a legfinomabbakat a szövetekben csa klóraranyoldatokkal megfestett készítményeken lehet látni; nagy mennyiségben vannak az agy-gerincvelőben és az idegek végkiterjedéseinél az u. n. végfonatokban (plexus terminales). b) A Schwann-féle burokkal fedett tengelyszálakat szürke vagy Remak-féle idegrostoknak nevezik, ezek szürke szinü, laposdad fonalak 0,002-9,007 mm. vastagok; friss állapotban finoman szemcsések, némely vegyszerrel kezelve hosszirányban finoman csikolatosak lesznek, ami elemi idegfibrilláktól van, bennök szabályos távolságban orsó-idomu magvak tünnek elő. Mindenütt előfordulnak, ahol velőhüvelyü idegrostok vannak, velök keverve, de legnagyobb mennyiségben a központi idegrendszerben találni és a szagló-idegben.

Velős és velőtlen idegrostok egyesülése fonalakká, a hozzájáruló kötőszövettel és erekkel teszik az idegeket (nervi). Az ilyenek külső burokja rostos kötőszövetből és finom rugalmas rostokból áll, benne kötőszöveti és zsirsejtekkel. Ezen külső buroktól sövények mennek el az idegrostok közé s azokat nyalábokra osztják, előbb nagyobbakra, ezeket ismét kisebbekre (1-, 2-, 3-rendü nyalábok); a nyalábokat kötőszövet választja el s finom folytatásokat küld a 3-rendü legkisebb rostnyalábok közé is. Ezen nagy mennyiségü kötőszövettől az idegrost tartó képessége nagy, a vastagabb idegek 50 kiló terhet is megbirnak. Az együttérző idegrendszerben (sympathicus) az idegek többnyire fonatokat képeznek beiktatott ducokkal; ezektől finom szálak mennek a vérerekkel a szervekhez, amazoknak fali elágazásai teszik az érmozgató idegeket. A körzeten az érző idegrostok folytonos elágazás közben különfélekép végződnek, némelyek igen finom véghálózatokban, mások végszervekben. Véghálózatok vannak az érző végkészülékekben: a bőrben, nyálkahártyákban, izmokban stb.; tőlük finom tengelyszálacskák mennek el s szabadon kifutnak a szövetekben. A burkok, t. i. a Schwann- és velőhüvely a rostokat követik egész a durvább hálózatokig, a finomabb ágak felé a velőhüvely megszünik, de a Schwann-féle burok folytatódik egész a legfinomabb hálózatig, csak a végső tengelyszálacskákon hiányzik. Az érzékszervekben az idegrostok végszálai fajlagos hámsejteken végződnek, amit érzékhámoknak (neuroepithelia) mondanak, p. a szemben a csap- és pálcikasejteken, a fülben a szőrsejteken, a nyelven az izlő bimbókon. Régebben azt hitték, hogy a végidegszálak direkte összefüggenek amaz érzéki hámokkal, de ujabb vizsgálatok az u. n. Golgi-féle eljárással (krómsav és légenysavas ezüstoldattal) mindinkább valószinüvé teszik, hogy a végső szálak csak érintkezési viszonyban vannak azokkal.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is