Idézés
(citatio), valakihez (az idézetthez) intézett felhivás, hogy
valamely hatóság előtt megjelenjék. Az I. szóbelileg v. irásban, a meg nem
jelenés esetére bizonyos hátrányoknak kilátásba helyezése mellett, v. anélkül
történhetik. Igy p. polgári perben a felperes által beadott kereset folytán a
biróság idéző végzést hoz, melyben mindkét félnek meghagyja, hogy a kijelölt
helyen, határnapon és órában az ügy tárgyalására (rendes eljárásban a per
felvételére) személyesen v. igazolt meghatalmazott által a törvényes
következmények terhe alatt jelenjenek meg. A tanuknak megidézése is a törvényes
következmények terhe alatt, büntető ügyekben a vádlottnak idézése elővezettetés
terhe alatt történik. Indítványi büncselekményeknél a sértett fél azzal idézendő
meg, hogy meg nem jelenése esetére a biróság az indítványt visszavontnak fogja
tekinteni. Az I. az idéző iratnak kézbesítésével történik. Minthogy a meg nem
jelenés joghátrányokkal járhat, az I. törvényes szabályai pontosan
megtartandók, különben az idézett felet törvényszerüen idézettnek tekinteni, s
a mulasztás jogkövetkezményeivel sujtani nem lehet. Bizonyos esetekben, igy
jelesül, ha a megidézendők v. azoknak tartózkodási helye ismeretlenek,
nyilvános I.-nek van helye, mely hirlapi hirdetmény és az I.-nek a biróság
hirdetési tábláján való kifüggesztése által történik.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|