Bármely tünemény szabályos ismétlődése alkalmas az idő
mérésére. Már régótától fogva főleg a csillagos ég látszólagos mozgása, a
Napnak, a Holdnak járása voltak azok a jelenségek, melyeket az I.-re
felhasználtak. Ha megfigyelték, hogy valamely álló csillag ugyanazon helyről
nézve egymásután kétszer ugyanazon helyet foglalja el, p. egy ugyanazon fal
mögött eltünik, az eközben lefolyt idő a csillagnapot és ezzel a csillagidőt
szolgáltatta. Ha ugyanazt a jelenséget a Napra nézve figyelték meg, p. a Napnak
két egymásra következő delelése közt lefolyt időt, akkor a valódi napot és vele
a valódi napi időt kapták. A valódi napi időt (röviden valódi időnek is neveztetik)
mutatják a napórák (l. o.). A Napnak látszólagos mozgása folytán a valódi nap
hosszabb, mint a csillagnap, mert a nap nyugatról keletre halad, ha tehát egyik
napon egyszerre delelt is valamely álló csillaggal, másnap már valamivel
későbben jut a déllőbe. De minthogy maga a mozgása a Napnak sem egyenletes,
azért ez az elkésés sem egyforma és igy a valódi nap hossza sem mindig ugyanaz,
egyszer rövidebb, másszor hosszabb, legrövidebb szeptember közepén (23 óra 59
perc 39 másodperc), leghosszabb december 23-án (24 ó. 0 p. 59 mdp.). Ezen
különbözőségnek oka, hogy egyrészt a Föld (és igy látszólag a Nap) az
ekliptikában hol gyorsabban - perihéliumkor -, hol lassabban - aféliumkor -
halad; továbbá, hogy nem az egyenlítőben, hanem az ehhez 23 1/2° alatt hajló ekliptikában
mozogván, csakis a solsticiumokban fog haladása teljes értékében a
rektaszcenzió növekedésére befolyni, az equinokciumokban pedig csak részben.
Ennélfogva a valódi napnak órái és percei sem lesznek egyformák. Mindazonáltal
a Nap mozgását - mint legkönnyebben követhetőt - vették fel I.-re és a napot 24
órára, ezeket 60-60 percre, egy percet ismét 60 másodpercre osztottak fel.
A Nap delelésének - tehát a nappal közepének - észlelésére a
gnomon-t (l. o.) használták, megállapítva a függélyesen álló pálca v. oszlop
legrövidebb árnyékát, az órákat napgyürüvel, majd napórákkal mérték. De mert
ezek csak nappal és verőfényes időben voltak használhatók, már korán oly
mesterséges berendezésekre gondoltak, melyekkel az időt bármikor meg lehetne
mérni, igy támadtak a viziórák, melyeknél az egyforma időközökben lefolyó
vizzel mérték az időt. Ezekre állítólag a régi egyiptomiak által templomaikban
tisztelt hamadryas vezette volna az embereket; Trismegistos u. is azt észlelte
volna, hogy ez a páviánfaj naponként egyenlő időközökben 12-szer vizel; ez
volna a 12 órára való oszlásnak is az alapja. A viziórákkal egészen
azonoselvüek a homokórák, melyeket aztán követtek és kiszorítottak a kerekes
órák. A középkorban néha az időt bizonyos vastagságu és hosszuságu gyertyák elégése
által is mérték, természetesen csak nagyon közelítő eredménnyel. Mindezeket a
mesterséges készülékeket - órákat - természetesen délben megint a valódi napi
idő szerint kellett beállítani, ha azt akarták, hogy jól mutassanak; e mellett
oly órákat, melyek a valódi nap különböző hosszaságu óráit mutatták volna,
természetesen szerkeszteni nem lehetett. A csillagnapot és csillagidőt az
I.-re, a mindennapi életre meg az tette hasznavehetetlenné, hogy kezdete a
nappal és éjjel minden óráján átmegy. Ezért a XVIII. sz. közepe táján az angol
csillagászok, első sorban Bradley, a középnapi időt vezették be; középnapnak
egy olyan képzelt Nap két egymásra következő delelése közti időt nevezve, mely
Nap az egyenlítőben egyenletesen mozog. A valódi Nap a tavasz-napéjegyenponttól
kiindulva ahhoz 336,2422 csillagnap mulva tér megint vissza, mialatt éppen
1-gyel kevesebbszer delel, mint az álló csillagok; ezen időtartam - tropikus év
- 365,2422-ed része egy középnap; ennélfogva 366,2422 csillagnap = 365,2422
középnap és igy 1 középnap = 1 nap és 3 perc 56,55 másodperc csillagidőben és
fordítva 1 csillagnap = 23 óra 56 perc 4,09 másodperc középidőben. A valódi és
a középidő közötti viszonyra l. Időegyenlet. A részeiben is egyforma középidő
aztán teljesen átment a polgári életbe is; csak annyiban tér el a csillagászati
középidőtől, hogy ez utóbbinál a Nap délben kezdődik és az órákat 24-ig
számítjuk, mig a mindennapi életben a napot éjféllel kezdjük és délben ujra
1-nél kezdjük az órák olvasását. A legujabb kor a kronográfok- és
kronoszkópokkal az I. mikrometrikus részét is nagyban tökélesítette és ma már a
másodperc 1000-ed, sőt 10 000-ed részét is megmérhetjük.
Forrás: Pallas Nagylexikon