Időmértékes verselés

az a verselő eljárás, mely csak arra néz, hogy a ritmus hosszu és rövid időrészeibe megfelelő szótagok kerüljenek, azzal nem törődik, hogy a ritmus lüktetőibe hangsúlyos szótagok kerüljenek (mint a hangsúlyos verselés), a lüktetőbe kerülő szótagot a ritmus látja el nyomatékkal. A verselés e módja divott a görög költészetben, a rómaiak is ilyen verseléssel tudták előállítani az átvett görög versformákat, valamint a mi költőink is. Költészetünkben kétféle verselés van, t. i. hangsúlyos, azzal irjuk nemzeti versalakjainkat, és I., azzal irjuk az antik és a nyugateurópai versformákat. Fogalomzavar azonban, mikor a versformákat különböztetik meg hangsúlyos és időmértékes formákra, mert minden versformában időmérték a ritmus alapja és lüktetők vannak minden taktusban. L. Hangsúlyos verselés.

Forrás: Pallas Nagylexikon