Időszaki kút

Olyan viztartó, melynek keskeny nyilásán át a viz csak időszakonként folyhat ki. A készülék elvét legjobban üvegmintán lehet feltüntetni. Szivornyaszerü cső rövidebb részén golyó van, alul keskeny nyilással.

A cső hosszabb részén, szük nyilásu végéhez közel, oldalcső van, mely golyó alatt tölcsérré tágul. Rendes állásban a golyó felül van, a hosszabb cső függélyes, az oldalcső vizszintes és ennek tölcsérszerü tágulása éppen a golyó nyilása alatt van. Ha a készüléket megfordítva vizbe mártjuk, a golyó megtelik vizzel s ha nyilását ujjunkkal befogjuk és az egészet rendes állásába hozzuk, működésre készen áll. Amint a golyó nyilását szabaddá tesszük, a viz a tölcsérszerü edénybe és a függélyes csőbe nyomul, elzárván a levegő utját a golyó felé. Ha a viz a csőben oly magasan áll a tölcsér fölött, amilyen magasan a golyóban van, ebből viz nem folyhatik ki mindaddig, mig a függélyes cső végén annyi viz nem távozott el, hogy ujra légbuborékok hatolhassanak a golyóba. Ekkor innen a viz ismét folyni kezd, a tölcsért és csövet elzárja a levegőre nézve és az előbbi játék ismétlődik.

Forrás: Pallas Nagylexikon