Időszaki kút
Olyan viztartó, melynek keskeny nyilásán át a viz csak
időszakonként folyhat ki. A készülék elvét legjobban üvegmintán lehet
feltüntetni. Szivornyaszerü cső rövidebb részén golyó van, alul keskeny
nyilással.
A cső hosszabb részén, szük nyilásu végéhez közel, oldalcső
van, mely golyó alatt tölcsérré tágul. Rendes állásban a golyó felül van, a
hosszabb cső függélyes, az oldalcső vizszintes és ennek tölcsérszerü tágulása
éppen a golyó nyilása alatt van. Ha a készüléket megfordítva vizbe mártjuk, a
golyó megtelik vizzel s ha nyilását ujjunkkal befogjuk és az egészet rendes
állásába hozzuk, működésre készen áll. Amint a golyó nyilását szabaddá tesszük,
a viz a tölcsérszerü edénybe és a függélyes csőbe nyomul, elzárván a levegő
utját a golyó felé. Ha a viz a csőben oly magasan áll a tölcsér fölött, amilyen
magasan a golyóban van, ebből viz nem folyhatik ki mindaddig, mig a függélyes
cső végén annyi viz nem távozott el, hogy ujra légbuborékok hatolhassanak a
golyóba. Ekkor innen a viz ismét folyni kezd, a tölcsért és csövet elzárja a
levegőre nézve és az előbbi játék ismétlődik.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|