Időszámítás

(kronologia), az a tudomány, mely az időmérésnek egységeit egyenként és egymáshoz való viszonyaikban vizsgálja, valamint azt kutatja, hogy az elmult és élő népek a különböző korokban milyen egységeket és miképpen használták fel az időszámításra. Már e meghatározásból kitünik, hogy az I. két részre oszlik: matematikai és ktechnikai v. történeti I.-ra; amaz az időmérés egységeit, az ezek meghatározására szolgáló égi tüneményeket állítja össze, emez arra tanít, hogyan osztották be ezen egységek alapján a különböző népek az időt a polgári és társadalmi életben és hogyan kell a különböző népek és korok I.-át egymáshoz viszonyítani és egyiket a másikban kifejezni. A matematikai I. alapját természetszerüleg az égi testek azon mozgási tüneményei képezik, melyekből az időmérés egységei legközvetetlenebbül levonhatók és melyekből az ember tényleg ezen egységeket le is vonta. A nap, hó és főleg az év megállapítása nem volt minden népnél és minden korban pontos és igy azonos, még kevésbé a hold- és napéveknek hossza és azok viszonya a hónaphoz; továbbá nem volt ugyanaz az idő számításának kiindulási pontja - az u. n. éra (l. o.) - és igy ezen egységek használt különböző értékeinek ama népek történelméből való megállapítása, egymásra és a tényleges értékre való vonatkoztatása - tehát a technikai I. - tulajdonkép annyiféle és annyi részre oszlik, ahány a történetben fontosabb szerepet játszott és fejlettebb I.-t birt nép volt. L. Év, Hónap, Kalendárium.

I. (computatio). A római jog nyomán megkülönböztetendő a természetes és polgári I. Az utóbbi (C. civilis) csak egész napokat számít, ugy hogy az óra és a perc, amelyben valami történik, nem jő tekintetbe, hanem az a nap, amelyen valami történt, egy egész napnak számítandó; az első (C. naturalis) az órát és a percet is veszi tekintetbe. A természetes I. már a római jogban is csak kivételesen volt alkalmazásban, jelenleg a polgári I. képezi az általános szabályt, még pedig akként, hogy jogszerzéshez a meghatározott időszak utolsó napjának beállása elégséges; jogvesztéshez az utolsó napnak lefolyása szükséges. A nap, amelytől a határidők folynak, a határidőbe be nem számítandó. P. a nov. 1-én kézbesített itélet ellen, ha a felebbezési határidő 3 nap, a fellebbezés nov. hó 4. jár le. Egy másik különbség az u. n. tempus continuum és tempus utile; az elsőnél az időszak kiszámításánál a folyó időnek minden része számít; a másiknál azok az időrészek, amelyekben a határidőhöz kötött cselekményt véghezvinni nem lehetett, számításba nem jönnek. A büntetőtörvények alkalmazásánál (btkv 3. §) egy nap 24 órával, egy hét 7 nappal, a hó és az év pedig a közönséges naptári számítás szerint számítandó. Aki tehát p. 6 hónapi fogházbüntetését febr. 1-én kezdette meg, az jul. 31., az 5 hónapi fogházbüntetést pedig jun. hó 30. tölti ki. A váltótörvény szerint (1876. XVII. t.-c.) ha a fizetési nap valamely hó közepére tüzetett ki, a váltó 15. jár le; ha pedig a fizetés valamely hó elejére v. végére tüzetett ki, a lejárat az illető hónap első, illetőleg utolsó napjára esik. A lát v. kelet után bizonyos időre szóló váltóknál, napokban megállapított határidő esetében a lejárat a határidőnek utolsó napjára esik, a határidőbe a kelet, illetve a lát napja nem számítandó; hetekben, hónapokban, évben, félévben v. évnegyedben megállapított határidő esetében, a lejárat a fizetési idő hetének v. hónapjának azon napjára esik, mely elnevezésénél v. számánál fogva a kiállítás, illetőleg a bemutatás napjának megfelel; ha pedig ez a nap a fizetési hónapban hiányzik, a lejárat a hó utolsó napjára esik; félhónap alatt 15 nap értendő s ha a határidő egy v. több egész és egy fél hónapban állapíttatott meg, a félhónap mindig a határidő végén számítandó.

Forrás: Pallas Nagylexikon