Iffland
Ágost Vilmos, német szinész és drámairó, szül. Hannoverában
1759 ápr. 19., megh. Berlinben 1814 szept. 22. Előkelő szülei akarata ellenére,
kik teologusnak szánták, 18 éves korában felcsapott szinésznek s Gothában, majd
Mannheimban szerepelt. 1796. mint a nemzeti szinház igazgatója Berlinbe került
s 1811. az összes királyi szinpadok főigazgatójává nevezték ki. I. kitünő volt
mint igazgató; az ő vezetése alatt került Goethenek és Schillernek legtöbb
darabja fényes kiállítással és jó szereposztással először szinre. Mint szinész
is kiváló helyet foglal el; ereje itt a komikus és polgári alakok ábrázolásában
rejlett; a hősszerepekben hiányzottak nála a külső eszközök és a poetikus
lendület. Nagyszámu vig- és szomorujátékai rendkivüli szinpadi ismeretre
vallanak; tárgyukat a polgári életből merítik és rendesen erősen moralizáló
irányuak. Egy részük, mint Die Hagestolzen, Die Jäger, Der Herbsttag, Der
Spieler stb. még most is műsoron van s részben régebben magyar feldolgozást is
nyert. Művei: Dramatische Werke (1798-1802, 16 köt.); Neue dram. Werke (1807-9,
2 köt.); Auswahl (1827-28, 11 köt.); Fragmente über Menschendarstellung (1785);
Beiträge für die deutsche Schaubühne in Übersetzungen ausländischer
Schauspieldichter (1807-15, 6 köt.). V. ö. Böttiger, Entwickelung d. I.-schen
Spiels (1796), Funck Z., Erinnerungen aus dem Leben I.-s und Devrients (1838), Duncker,
I. in seinen Schriften (1859), Koffka, I. und Dalberg (1865), Devrient O.,
Briefe von A. W. I. (1880).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|