Ifjusági iratok

oly irodalmi termékek, amelyek a tanuló ifjuság magánolvasmányaiul szolgálnak. Céljuk, hogy gyönyörködtető s egyszersmind oktató mulatság által öregbítsék az ifjuság általános műveltségét, hogy üdülést nyujtsanak az ifjuságnak az iskolai munka után s mégis észrevétlenül kiegészítsék az iskola munkásságát. Azok az olvasmányok tehát, melyek az iskolában az irodalmi s más egyéb tanítás alapjául szolgálnak, ma már ide nem sorozhatók, jóllehet régebben e kétféle olvasmány között különbséget nem tettek, amennyiben az ifjuság okulására és gyönyörködtetésére rendelt iskolai olvasmányt forgatták a tanulók az iskolai időn kivül is. Az utóbbi értelemben vett I., amelyeknek nyoma a messze hajdankorban vész el, nem külön az ifjuság számára készültek, hanem a nép- és műirodalom termékei közül voltak válogatva. Ilyen volt p. a Si-King a khinaiaknál, az a népdalgyüjtemény, amelyet maga Confucius állított egybe az ifjuság számára; ilyen a 43 meséből álló Hitopadeza az indeknél, amely ősrégi népművekből volt összeszedegetve és az ifjuság felfogásához mérten átdolgozva. A homerosi hősköltemények is ilyen I. számba mennek. A rómaiaknál ugyancsak Homeros és Virgilius voltak a legkelendőbb I., a keresztény világban pedig a legendák s a biblia. Ebből kitünik, hogy előbb az ó- és a középkorban külön az ifjuság számára készült irodalom nem volt, hogy az ifjuság olvasta azt, amit felnőttek olvastak. Ezzel be is érte az «egykönyvü» kor, mely az olvasáson nem igen kapott. A könyvnyomtatás feltalálása által azonban az irodalmi termékenység nőttön-nő; nagy nemzeti irodalmak keletkeznek, amelyeknek termékei nem oly egyszerü naivak, mint az ó- és középkor elmeszüleményei, hanem messze fölülhaladják a gyermeki felfogást. S mivel az olvasás a felnőtteknél mind általánosabban és mélyebben érzett szükség lett s mivel ezt a szükség érzelmet a gyermekekbe is beakarták ojtani, de az irodalmi termékek közt nem volt, ami által velök az olvasást megkedveltessék: készítettek külön gyermekolvasmányokat. Ime igy keletkeztek a modern I., amelyek kétféle irányuak: vagy költött művek az ifjuság szórakozására, mulatságára és gyönyörködésére szánva, vagy pedig a reális világból merített tárgyat tartalmaznak, bevallott oktatási célzattal. Ez utóbbiakhoz tartoznak az utleirások, felfedezések, természetrajzi, természettani, kémiai, technologiai s több tartalmu I.; amazokhoz pedig mesék, mondák, elbeszélések, ujabban költői remekművek, mint époszok, drámák, sőt regények is «in usum Delphini» átdolgozva. A pedagogiai szakkörök különösen kikelnek az ifjuság számára külön készült elbeszélések, az u. n. gyermekregények ellen, mivel tulságosan ingerlik a fantáziát és az idegeket s ezáltal az ifjuságot enerválják, mivel értéktelen dolgokkal táplálják a szellemet s mert, hijával lévén minden széptani qualitásnak, ferde irányt adnak az ifju olvasó izlésének. Annál inkább ajánlják a kellő gonddal megválogatott népköltési termékeket: népmondákat, népmeséket, legendákat, továbbá megfelelő átdolgozásban a világirodalom naiv époszait s egyéb költői remekműveket, amelyek naiv egyszerüségüknél fogva szellemi rokonságban vannak az ifjui lélekkel.

Forrás: Pallas Nagylexikon