Igaz
Sámuel, iró, szül. Erdő-Bényén (Zemplén) 1786 okt. 13.,
megh. Bécsben 1826 jun. 7. Atyja ref. lelkész volt, 1793-tól kezdve Miskolcon.
Itt kezdte tanulását; 13 éves korában Lőcsére küldték német szóra, ahol Márton
József jeles iró vezetése alatt tanult. Befejezvén Miskolcon a középiskolai
folyamot, Debrecenben tógátusnak öltözött fel, s itt a felsőbb tanulmányokat
oly kitünő sikerrel hallgatta, hogy tanárai Tisza királyi kamarásnak Lajos fia
mellé nevelőül ajánlták. E körben önművelésére rendkivül kedvező alkalom nyilt,
kivált mióta növendékével együtt Bécsben telepedett le. Ott is élt azután
halála napjáig, a magyar irodalom érdekében sokat buzgólkodva. Munkatársa volt
egykori tanárának, Márton Józsefnek a magyar-deák és német szótár
kidolgozásában. Teleki Sámuel gr. megbizásából pedig lefordította Stevenson
Vilmos Kis biblia, avagy a keresztények hite és kötelességei a szentirás
szavairól cimü munkáját (németből, Bécs 1820), mely egy év mulva második
kiadásban is megjelent. 1823. egy szépirodalmi zsebkönyvet indított meg Hébe
cimmel, mely 1826-ig állt fenn s akkori irodalmunknak az Aurora után egyik
jeles almanachja volt. I. egyszersmind 1821-24. mint a Magyar Kurir társkiadója
és szerkesztője működött. Irói munkásságát hazafias irány és izlés jellemezte.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|