Igemód

Ez olyan nyelvtani fogalom (fogalomosztály, kategoria), mely voltaképen a logikából van átvéve. Ha a nyelvtanban módokról beszélünk, első sorban azt kell vizsgálnunk, mennyiben jut kifejezésre a nyelvben a logikai itéletformáknak háromféle módosítása, háromféle érvénye, t. i. a valóság, a lehetőség, a szükségszerüség. Az elsőt és a harmadikat határozókkal vagy egyéb körülirással fejezzük ki (valóban ir, bizonyos, hogy ir; szükségképen ir, okvetetlen ir, kell irnia v. kell, hogy irjon v. kell irjon). De a lehetőségre, melyet egyéb nyelvek szintén csak körülirnak, a mi nyelvünk külön igealakot fejlesztett a hat igével való régi körülirásból: irhat (mint a Müncheni kódexből látjuk, még a XV. sz.-ban járatos volt a régibb körüliró kifejezésmód is: irni hat, tenned hatsz). Már most e három itéletmóddal párhuzamosak az u. n. I.-ok, még pedig: I. a valóságnak megfelel az egyszerü jelentés, a jelentő mód (indicativus); II. a lehetőségnek megfelel a némely nyelvekben meglevő lehetőség módja (modus potentialis, concessivus); igy a finnben: hävitys lienee ollut varsin kova a. m. a pusztulás igen nagy lehetett, hihetőleg igen nagy volt; tietänethän a. m. hiszen alkalmasint tudod; III. a szükségszerüségnek megfelel a kivánás, a parancsoló mód vagy fölszólító mód (imperativus), illetőleg a fölszólításnak többé vagy kevésbé szigoru vagy enyhe formái. Azonkivül azonban az I.-okhoz számítjuk annak a megkülönböztetését, vajjon az állításnak az illető érvényt föltétlenül megadjuk-e, vagy pedig föltételhez kötjük. Igy keletkezik három uj mód: IV. a föltétes jelentés módja (modus conditionalis, bár ez a név a következő kettőre is ráillik); p. a finnben: olisi u. m. volna, jos kävisimme a. m. ha mennénk; V. a föltétes lehetőség módja: lehetne, mehetnénk (előfordul erre külön módalak a finn nyelv vepsä dialektusaiban); VI. a föltétes kivánás módja, az óhajtó mód (optativus); p. a finnben: Käykääme vöhän syrjälle a. m. mennénk egy kissé félre. A magyarban a föltétes kivánás módja azonos alaku a föltétes jelentés módjával (föltétes módalak), sőt néha a föltétes lehetség módjával fejezzük ki az óhajtást: ehetném, ihatnám. V. ö. Simonyi Zs., A magyar igemódok alkalmazása, Magyar Nyelvőr 1877.

Forrás: Pallas Nagylexikon