Igényper

az a per, melyet a végrehajtási eljárás folyamán a végrehajtáson kivül álló személy a végrehajtató ellen indít a végett, hogy a lefoglalt ingóság a foglalás alul felmentessék. Magyar jog szerint I.-t csak tulajdonjog alapján lehet támasztani, habár kétségtelen, hogy másnemü jog, p. a haszonélvezeti jog is alapját képezheti annak, hogy valamely lefoglalt tárgyra végrehajtási árverés el ne rendeltessék. Az I. sajátsága az, hogy habár a felperes és a végrehajtást szenvedő közötti jogviszonyra alapíttatik, erre a jogviszonyra a perben hozott itélet semmi hatállyal, még a praejudicialis itélet hatályával sem bir; aminél fogva ezek a felek jogaikat egymás irányában a törvény rendes utján érvényesíthetik, és az igénylő, ha az egyik perben nyertessé is lett, ujabb pert kénytelen indítani, ha ugyanez az ingóság, más vagy ugyanazon végrehajtató javára is ujabb foglalás tárgyává tétetett. Mivel az I., hogy eredménnyel járjon, a végrehajtás további folyamára, különösen az árverésre halasztó hatállyal kell hogy birjon, másrészt szükséges az ily hatályu perben az eljárást lehetőleg siettetni és a per elhuzására célzó kisérleteknek gátat vetni. Innen van, hogy ebben a perben igazolásnak, a tárgyalás elhalasztásának, perujításnak nincs helye és a hosszabb folyamatu bizonyítás is meg van szorítva annyiban, hogy a felperes tanui közül csak azokat lehet kihallgatni, akik a biróság területén laknak, vagy akiket a felperes 15 napot meg nem haladó határidőn belül előállít. Mind e megszorító rendelkezések és az alaptalanul igénylőkre fenyegett pénzbirság sem elegendők annak meggátlására, hogy a biróságok csupán a végrehajtás megakasztására s a hitelező kielégítésének elodázására célzó I.-ekkel elárasztassanak. Ezért alig lesz elkerülhető az I.-eknek az eddigiektől különböző alapon való szabályozása.

Forrás: Pallas Nagylexikon