Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Illanó olaj... ----

Magyar Magyar Német Német
Illanó olaj... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Illanó olajok

(párolgó vagy éterikus olajok; franc. huiles d"essence; ang. Essential Oils) néven a legkülönbözőbb testeket foglalják egybe, a melyek csupán abban egyezők, hogy illatosak. Nevüket - a zsiros olajokkal szemben - illanóságuk révén kapták. Az I. legtöbbje növények, némely esetben állatok élő szervezetének váladékai, vannak azonban mesterségesen készült I. is. Némely illanó olajat csupán egészen friss növényrészekből állíthatunk elő és még igy is a szüret legalkalmasabb időpontját kell megragadnunk, hogy az eredő illanó olaj mennyisége minél több legyen. A teljes virágzásban álló virág olajtartalma kevesebb levén, ha a verőfénytől s a nap melegétől szenved, a friss állapotban feldolgozandó virágokat rendesen napfeljötte előtt gyüjtik és még ugyanazon napon dolgozzák fel. Más I. tartósabbak. Az ilyen olajtartalmu növényrészeket lényeges változás nélkül meg lehet szárítani és igy bármely gyártelepre küldeni, ahol azután a föld minden részéből érkező illatos anyagok egy helyen dolgozhatók fel. Az I. előállítására a következő módszereket használják: Párolás (destillatio). Az I. tulajdonsága, hogy bár maguk magas hőmérsékleten forrnak, vizgőzzel könnyen illanók. Ezért párolják a növényi részeket vizzel, vagy egyenesen vizgőzt eresztenek reájok. Az olajok a vizgőzzel elpárolognak s a lecsapódáskor a viz és olaj fajsúlyok szerint szétválnak. Az I. legnagyobb része párolás utján készül. Kivonás (extractio). A növényrészekből az I.-at kénkarboniummal, petroleuméterrel vagy közönséges éterrel oldják ki. Az oldatokból gyönge melegítés az oldószert kiüzi és megmarad az olaj. Ez ujabb módszer néhány olajnál jól bevált; nem alkalmazható azonban oly esetekben, mikor a növényrészekben illanó olajon kivül zsiradék és gyánta is van, mert ezek az olajjal együtt feloldódnak és a későbbi kiválasztást meghiusítják. Sajtolás. Csupán friss növényrészekre, csakis olajban bővelkedőkre alkalmazható. Az olaj a növénylével együtt kifolyik és hosszabb állás után a vizes-nyálkás folyadéktól külön válik. A mesterséges I. a kőszénkátrány termékeiből, némely esetben olcsóbb I.-ból kémiai uton készülnek. A parfüméria céljaira a virágok illanó olajait vagyis az illatot ugy állítják elő tartós, kötött alakban, hogy a virágokat olajjal vagy olvasztott zsirral kezelik, mikor is ezek az illatot magukba szivják és megkötik (l. Illatos szerek).

Az I. folyósak (tulajdonképeni I.), vagy szilárdak (kámforfélék), vagy pedig szilárd testeknek folyósakban való oldatai. Az utóbbi esetben erős lehüléskor kiválik a szilárd rész, melyet Sztearoptén-nek neveznek, a folyósan maradott u. n. elaoptén-ből. Borszeszben, éterben, kloroformban, kénkarboniumban és petroleuméterben valamennyi illanó olaj oldódik, zsiros olajjal és zsiradékokkal minden arányban keverhetők, vizben már csak keveset oldódnak, azonban eleget arra, hogy a viznek szagot és izt adjanak. Szintelenek, sárga vagy barna (különösen régibb készítmények), ritkán zöld v. kék szinüek, fajsúlyuk 0,8 és 1,1 között ingadozik. Többnyire magas hőfoknál forrnak, azonban már közönséges hőmérsékletnél illanók, különösen vizgőzzel együtt. Az I.-at a zsiros olajoktól könnyü megkülönböztetni: a zsiros olajjal papiroson ejtett folt hosszabb idő multán is zsiros folt marad, az illanó olajok foltja ellenben a papirosról hamar elillan és nyomot maga után nem hagy. Sokkal könnyebben meggyujthatók, mint a zsiros olajok és nagyon kormos lánggal égnek. Az I. legtöbbje a levegőből mohón nyel oxigént magába és ezzel vegyül. Verőfény az elnyelést nagyon megsegíti, minek következtében a cseppfolyós olajok megvastagodnak, sőt megszilárdulnak; az oxidáció terméke rendszerint gyántaszerü test. Ezen folyamatot a közéletben meggyántásodásnak (Verharzen) nevezik. A szintelen I. világos helyen eltartva megsárgulnak v. megbarnulnak, a szinesek elvesztik v. megváltoztatják szinüket. Az I. tehát a levegő és fény behatáától gondosan megóvandók. A folyós I. a fénysugarat erősen megtörik, sokan közülök a poláros fénysugarat eltérítik. Minden egyes illanó olajnak szaga és ize kiválóan jellemző, a szag többé-kevésbé kellemes, az iz csipős.

Az I.-at illatuk végett a parfümeriánál, finom szappangyártásnál és likörgyártásnál, továbbá a gyógyszerkészítésnél; gyántát oldó képességük és zsiros olajokban való oldhatóságuk miatt a firnász előállításánál használják. Az állati eredetü nyers I.-at, mint mosusz, ambra, cibét stb. borszesszel kioldják s ezen kivonatokat közvetlenül felhasználják. A növényeredetü I.-hoz tartoznak a terpentin-, citrom-, narancshéj-, ánizs-, szegfüszeg-, levendula-, rózsa-, narancsirágolaj stb. Mesterségesen készült I. a citral, kumarin (széna-illat), geraniol, heliotropin, vanillin, ionon (ibolya-illat), nerolin, safrol, terpineol (orgonaillat) stb. Hamisítás. Az értékesebb I.-at szagra némiképen hasonló olcsóbb I.-kal, leggyakrabban terpentinnel, az I.-at általában pedig borszesszel, kloroformmal és benzollal szokták hamisítani.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is