Ille-et-Vilaine

(ejtsd: ill e vilen), francia tengermelléki département a La Manche-csatorna, La Manche, Mayenne, Loire-Inférieure, Morbihan és Côtes-du-Nord között, 6726 km², (1891) 626 875 lak., 1 km²-re 90 lak. Nagyobbára egyhangu gránitból, Saint Malo közelében gnájszból és néhol mészkőből vagy alluviumból álló sikság, amelyen csak alacsony földhátak találhatók. A legnagyobb magaslat a Morbihan felőli határ közelében a Haute-Foret (255 m.). Vizeinek 3/3 része a Vilaine-nel együtt az Atlanti-oceánba folyik. Az éghajlat enyhe és nagyon egyenletes; az évi esőmennyiség 80 cm. Az egykoron óriási erdők most nagyon meggyérültek. (1892) 150 000 ha-on termett 2,7 millió hl. buza, 7000 ha.-on 133 000 hl. rozs, 35 000 ha.-on 665 000 hl. árpa és 56 000 ha.-on 1 064 000 hl. zab. Azonkivül termesztenek igen sok lent és kendert, továbbá gyümölcsöt és burgonyát. A bort (átlag 579 hl.) az almabor (átlag 2 574,479 hl.) helyettesíti. Kövér legelőinél fogva az állattenyésztés virágzó; kitünő szarvasmarháinak száma 362 461 db, kitartó lovaié 72 050, sertéseié 109 108. Gránitot több helyen, ezüsttartalmu galénérceket Bruznél bányásznak. Vasművei közül a legjelentékenyebb Paimpontban van. A fémiparon kivül van bőr- és malomipara és csekélyebb mértékben vászonszövő és malomépítő ipara. Az osztrigatenyésztés főhelyei: Dol, Saint Mélior, Vivier és főképen Cancale. Járásai: Rennes, a fővárosa, Fougeres, Montfort-sur-Meu, Redon, St. Malo, Vitré. A régi Bretagne ÉK-i részéből alakult. V. ö. Joanne, Géogr. d"I. (1881); Orsin, Géogr. pittoresque d"I. (1882).

Forrás: Pallas Nagylexikon