Illésy

1. János, nagykun-kerületi kapitány, szül. Kisujszálláson 1791., megh. 1867 jan. 16. A debreceni ref. kollégiumban és a késmárki evang. liceumban tanult, aztán ügyvédi oklevelet nyert. 1828. nagykun-kerületi kapitány lett. Az 1830-iki nevezetes országgyülésre a jászkun-kerületek követnek választották; az 1832-36. ülésszakra is megválasztották, de szabadszellemü nyilatkozatai miatt 1834. visszahivták. 1848. Jászberény képviselője lett; követte a kormányt Debrecenbe is és 1849 febr. 5-én a honvédelmi bizottmány a jászkun-kerületek teljes hatalmu kormánybiztosává tette; a második magyar minisztérium alatt a hétszemélyes tábla birája lett. A világosi katasztrófa után, látván, hogy ki nem kerülheti az elfogatást, 1851. a pesti haditörvényszéknél önként jelentkezett. 1852 máj. vagyona elvesztésére és kötél által való halálra itélték, mely itéletet a király vagyonvesztésre és 10 évi várfogságra változtatta. Josephstadtban volt bebörtönözve 1856 dec. 7-ig, amikor kegyelmet kapott. Kiszabadulása után 1861 és 1865. a kunszentmártoni kerület választotta képviselőjéül. V. ö. Vas. Ujság, 1869.

2. I. Sándor, altábornagy, szül. Kisujszálláson 1749 márc. 4., meghalt Temesvárt 1823 ápr. 23. A debreceni református kollégiumban elvégezvén tanulmányait, 1785. egy magyar királyi lovasezredbe lépett. 1787. a testőrséghez tették át, majd ismét magyar lovasezredhez s mint hadnagyot Horvátországba küldték. 1788. Török-Dubica mellett nehéz sebet kapott, melyből kigyógyulva, Laudon fővezér mellé került. Több vár ostromában vett részt; aztán 1791. ezredével együtt Galiciába ment. 1793. a Rajna mellé rendelték ki, 1794. főhadnagy lett s résztvett az 1794-1801-ig a franciák ellen vivott küzdelmekben. 1806., a franciáktól megszállott Biberachon keresztül akarván vágni magát, veszélyes sebet kapott; felgyógyulása után őrnaggyá nevezték ki, majd a jászkunokból és hajdukból álló ezred szervezésével bizta meg József nádor. Az 1805. francia háboru alkalmával részt vett az ulmi és meiningeni ütközetekben; 1808. alezredes, 1809. ezredes, 1815. dandár-tábornok lett. 1813. résztvett a drezdai és lipcsei csatákban, majd pedig a király személye mellé rendelték. 1815. a francia háboru ujabb folyamában mint tábornok harcolt, 1819. visszatért Debrecenbe. 1830. Lembergbe altábornaggyá, majd Temesvárra osztály-parancsnokká nevezték ki. Érdemeiért több izben kapott királyi kitüntetést. V. ö. Vasárnapi Ujság, 1869.

Forrás: Pallas Nagylexikon