Illeték

Az állam attól, ki közegeinek működését igénybe veszi vagy e tevékenységének oka, az ezáltal felmerülő költségeinek legalább részben való megtérítését követeli; e pénzbeli szolgáltatás I.-nek neveztetik. Az illetékek részint állam-, részint magángazdasági jelleggel birnak. Azon körülmény, hogy az állam költségeinek megtérítését követeli, a magángazdasági felfogásnak felel meg; de mivel már az a tény, hogy az állam az illető működéssel foglalkozik, mutatja, mikép e tevékenység a köznek is érdekében van, helytelen volna az összes kiadások megtérítését az igénybe vevőktől követelni. Az I. magasságának megszabásánál e kettős jelleg szem előtt tartandó s ezért az állam az I.-et alacsonyabban számítja ott, ahol a köz is az illető tevékenység által jobban van érdekelve, már csak azért is, hogy a költségek által a felek el ne riasztassanak. A népoktatásnál csekély I.-et szednek, de mivel minél magasabbra emelkedünk, annál inkább fekszik az oktatás az egyének érdekében, indokolt, ha annál magasabb I.-et is szednek. Az I.-ek különbözőkép osztályoztatnak: A) Az állami tevékenység szerint: 1. az igazságszolgáltatás alkalmával, és pedig a) peres eljárásnál, itt ismét; a) Polgári perekben; b büntető pereknél; b) perenkivüli eljárásnál; a) az árvaügynél; b) a telekkönyvi intézménynél; g) oly ügyleteknél, melyek a hatóság által megerősítendők stb. 2. A közigazgatás terén. B) Az I.-ek különböznek továbbá a megállapítás alapja szerint. Vannak esetek, midőn az állam okmányt állít ki s akkor ezt veszi alapul; máskor ismét egyéb közvetett utakon iparkodik hozzájutni az illetők részéről teljesítendő fizetéshez. Tekintetbe vétetik a kiszabásnál, hogy minő közegek s milyen jogot nyujtottak az illetőnek. C) Az I. lefizetése vagy átalányösszegben, vagy pedig az egyes alkalmakkor külön-külön történik. Az utóbbi esetben teljesebb az alkalmazkodás az állami tevékenység igénybe vételéhez, de másfelől nagy a kényelmetlenség, mert a közegek nagyobb mértékben vétetnek igénybe; némi furfanggal menekülhetni is a fizetés alól s igy érthető, hogy ujabban inkább az átalányozást pártolják. D) Az I.-tétel részint fix-összeg, részint változó, s az utóbbi vagy százalékban, vagy pedig fokozatokban állapíttatik meg. E) A fizetés tekintetében az I. vagy készpénzben vagy bélyeg utján rovatik le; ez utóbbinak előnye, hogy egyszerübb az eljárás, de hátrányai: hogy leginkább ott használható, hol az I. magassága s a tárgy értéke kerek összegben megállapítható; hogy a bélyegcsonkítás lehetősége igen nagy és annak büntetése igen kényes. Ujabban a készpénzfizetés mind nagyobb tért foglal. A bélyeg legelőször Hollandiában alkalmaztatott 1624. Az I.-ügy nagy hátránya az arra vonatkozó szabályok sokasága és bonyolultsága, mely az alapos tájékozottságot majdnem teljesen kizárja. Százakra, sőt némely államban, mint Franciaországban, ezrekre megy az I.-ekre vonatkozó törvények, rendeletek, utasítások stb. száma. Az I.-ek mindenütt az állami jövedelmek igen jelentékeny részét teszik. Hazánkban tett a bélyeg- és illetékekből származó bevétel 1893-ban: 34,4 millió frtot, azaz a rendes bevételek körülbelül 8%-át; az utolsó években az arány valamivel csökkent, mivel az állam egyéb bevételeinek jelentékeny emelkedésével nem tartott lépést. Ausztriának bevétele bélyeg- és illetékekből: 1894. 58,3 millió frt; különösen nagy az e forrásból származó bevétel Franciaországban; itt körülbelül az adószolgáltatás egy negyede esik ezen bevételi forrásra. Az I.-ek az állam kezéhez jussanak s ne az egyes hivatalnokok jövedelmi forrását képezzék, mint az régen történt. A magyar I.-szabályok főforrásai: az 1850. évi nyilt parancs, az 1868. XXIII., 1869. XVI., 1873. IX., 1875. XVI., XXV., 1881. XXVI., XXXIV. és az 1887. XLV. törvénycikkek. L. még Átirási illeték, Bélyeg, Helypénz és Igérvény.

Forrás: Pallas Nagylexikon