Illuzió
(lat.) a. m. csalódás; erkölcsi értelemben ha valamit, ami
nem értékes, értékesnek tartunk. Az esztetikában a művészet külső véghatása.
Miután a művészet vagy a természetet akarja utánozni, vagy egy uj világot
természetszerüen alkotni, mind a két esetben oda kell hatnia, hogy vagy az
utánzást teljesen mint eredetit, vagy az ujat mint teljesen lehetőt
élvezhessük. Mind a két esetben egy másik, vagy egy uj világba kell magunkat
beleélnünk és magunkat és való világunkat elfelejtenünk. Ez az önkivület, ez a
magunkról való megfeledkezés, ez az odaadás az uj eszme- v. tárgyvilágba képezi
az I.-t. A művet tökéletesnek mondjuk, ha I.-ba ejt. Ez természetesen csak
külső mérték, mely a mű valódi belcsére nézve nem határoz. - Illuzorius,
csalárd.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|