Illuzió

(lat.) a. m. csalódás; erkölcsi értelemben ha valamit, ami nem értékes, értékesnek tartunk. Az esztetikában a művészet külső véghatása. Miután a művészet vagy a természetet akarja utánozni, vagy egy uj világot természetszerüen alkotni, mind a két esetben oda kell hatnia, hogy vagy az utánzást teljesen mint eredetit, vagy az ujat mint teljesen lehetőt élvezhessük. Mind a két esetben egy másik, vagy egy uj világba kell magunkat beleélnünk és magunkat és való világunkat elfelejtenünk. Ez az önkivület, ez a magunkról való megfeledkezés, ez az odaadás az uj eszme- v. tárgyvilágba képezi az I.-t. A művet tökéletesnek mondjuk, ha I.-ba ejt. Ez természetesen csak külső mérték, mely a mű valódi belcsére nézve nem határoz. - Illuzorius, csalárd.

Forrás: Pallas Nagylexikon