Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Illyésházy... ----

Magyar Magyar Német Német
Illyésházy... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Illyésházy

-család. Régi magyar nemes család, mely leányágon rokonságban volt az Esterházy-családdal. Némelyek szerint a Salamon-nemzetségből származó, 1238 körül élt Illés lett volna a család őse. Azonban a Nagy Ivántól közölt családfa (Magyarország családjai IV. köt.) a XV. sz. elején Pozsony vmegyében szereplő Eliást vagy Illést tünteti fel a család törzsének. A történelem több I. nevét véste fel tábláira. I. Mátyás 1496. gyulafehérvári prépost. - I. György, ki Mátyás király udvarában nevelkedett, jelen volt az 1505-iki rákosi országgyülésen, mint Pozsony vmegye követe. 1509. királyi udvarnok lett. Fia, György, hősi halált halt a mohácsi ütközetben 1526. - I. Tamás 1540. alispán Pozsony vármegyében. Második nejétől, magyari Földes Zsófiától született gyermekei közül leginkább kitünt:

1. I. István, szül. 1540., megh. Bécsben 1609 máj. 5. Pozsonyban végezte tanulmányait. Majd a hős Pálffy Miklós levelezője lett, kivel együtt hadakozott is. 1572. elvette Szerdahelyi Derzsi István özvegyét, Annát, Erdődy Péter horvát bán leányát. 1573. Pozsony vmegye alispánja. 1577. magyar királyi kamarai tanácsos. Felesége időközben elhalálozván, 1580. második házasságra lépett Pálffy Katával, a gazdag Krusith János özvegyével. 1582. megszerezte Lika várával Liptó vármegye örökös főispánságát. 1584. magyar kir. tanácsos, majd kir. udvarmester lett. Midőn 1586. Krusith leánya, Dietrichstein Miksáné meghalt, I. királyi adományképen nyerte Krusith jószágait. 1593. ő és ága grófi cimet kapott. 1600. megszerezte a nagy trencséni uradalmat és Trencsén vármegye örökös főispánságát. 1603. a király ellen lázító irások terjesztésével vádoltatott, s Joó János kir. személynök mindent elkövetett, hogy felségsértésben marasztaltassék. Az idézés elől Lengyelországba menekülvén, javai, a csábrági és vittnyai uradalmak, elkoboztattak; onnét visszatérvén, Bocskay pártjához csatlakozott, ki őt elkobzott javaiba visszahelyezé. Érsekujvárt ő menté meg a töröktől és II. Mátyás trónraléphetésének ő volt legfőbb elősegítője. Az ellene intézett hamis vádból kitisztázván magát, 1608. már jelen volt a koronázási országgyülésen mint királyi főudvarnok s ugyanott nádorrá választatott és ugyanakkor Liptó és Trencsén megyék főispánjává neveztetett, mely megyék örökös főispánsága a családnál annak kihalásáig folytonosan megmaradt. A bazini templomban van eltemetve. A mult sz. utolsó évtizedéig ott volt márvány siremléke is. Gyermekei nem maradtak. II. Mátyás király 1611. az özvegyhez intézett leiratában kimondta ujra az 1603-iki Istvánffy-féle apokrif itélet törvénytelenségét. István naplójegyzeteket is irt (1592-1603). Fényes állásánál és nagy tevékenységénél fogva naplója is eléggé érdekes. Lépten-nyomon kifejezést ád a németek iránti erős gyülöletének. Kiadta Kazinczy G. (Akad. 1863). - 2. I. Gáspár, a nádor unokaöccse, Trencsén és Liptó vmegye főispánja volt. 1610 óta Bethlen Gábor hű emberek, később hadvezére. 1621. megvivta a morva határszélen levő Brumova várát. 1626. Bethlen megbizásából Mansfeld gr. segédcsapatait kalauzolta. Utóbb a katolikus hitre tért és a király hive lőn. Grófságot nyert. Meghalt 1648. A tudományokkal is foglalkozott. Egy vallásos művet irt (1643), egyet meg fordított (Buest Joachim, Kézben viselő könyv a jó és boldog kimulásról). - 3. I. Gábor, főispán. 1655. a száraz vámok eltörlésére kiküldött bizottság tagja. 1665. kat. hitre tért. - 4. I. György, főispán. 1659-1662. kir. főasztalnokmester, l. Lipót kir. kegyeltje. Később Thököly pártján volt, e miatt 1681. fogságba is került. 1684. visszatért a király hűségére. - 5. I. Ferenc, előbb Ferenc-rendi szerzetes és zárdafőnök Füleken. Majd odahagyja a szerzetet és elveszi Szirmay Katalint. - 6. I. Miklós, 1678. grófi cimet nyert. 1687. a határszéleket vizsgáló bizottságban szerepelt. 1715-23. kancellár. - 7. I. József, kir. főasztalnokmester (1730-1759). - 8. I. János, a hétszemélyes tábla ülnöke. Az 1791. országgyülésen nagy tevékenységet fejt ki. Megh. 1800. Fia: 9. I. István, az utolsó I. Szül. Pozsonyban 1762 ápr. 30., megh. 1838 jul. 30., a Bécs melletti Badenben. II. József alatt a Hóra-féle pórlázadás leküzdésére küldetett ki. 1786. elvette Barkóczy Terézt, kitől azonban nem maradt gyermeke. 1790. az országgyülésen Trencsén követe. 1792. kir. kamarás. 1797. a trencsén-liptói nemesi felkelés ezredese. 1800 óta e két vmegye főispánja. 1801. titkos tanácsos, 1808. aranygyapjas, 1813. kir. biztos a vizkárok ügyében. Midőn 1822. adó és ujoncok országgyülésen kivül vettettek ki, lemondott főispánságáról. Az abszolutizmus rendszerének nem tudták megnyerni. 1802-25-ig minden országgyülésen tevékeny részt vett, pártolva a kisebb nemességet, gyámolítva a jobbágyságot. Az 1825-iki országgyülés elején főasztalnok lett. Ő is egyike a magyar tud. akadémia alapítóinak; 1830. az igazgató tanács tagja. 1836. óta, uradalmainak eladása után, a nyilvános élettől visszavonulva élt csallóközi birtokán. Eladott birtokait Sina báró szerezte meg, a csekély pozsonyvmegyei uradalom a Batthyányiakra szállt. V. ö. Remellay Gusztáv, I.-ak (Magyar Néplap 1857, 3., 4. sz.) ifj. R.(ezső) E.(nsel) S.)ándor), A gr. I.-ak (Vasárnapi Ujság 1862, 45., 46. sz. 8 arcképpel.).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is