több magyar hercegnő és királyné neve. 1. I. v. Lepa («a
szép»), I. Bélának és Rixának 1050 táján született leánya, 1063-66 közt ment
férjhez Zvonimir (keresztény nevén Demeter) horvát bánhoz, ki 1076 októberébne
már királyi cimet nyert. 1078-83 közt az oklevelek fölváltva Ilonának és
Lepának nevezik. Zvonimir 1087. gyermekek nélkül hunyván el, a horvátok III.
Kresimir Péter unokaöccsét, II. István hítták meg a trónra, mire polgárháboru
tört ki. I., ki 2 évig kitartóan küzdött, testvérét, Szent Lászlót hivta
segítségül s egy menekült horvát főur által az ország elfoglalására ösztönözte.
Szt. László 1091 tavaszán az u. n. Hadút-on (l. o.) csakugyan benyomult, azt
juliusig teljesen elfoglalta s unokaöccsét, Álmos herceget állította élére. I.
ekkor valószinüleg hazatért Magyarországba, testvére udvarába, hol ismeretlen
időben hunyt el. - 2. I., a Nemanjidák ősének, Urosz zagoriai nagyzsupánnak s
Annának leánya, 1130 elején kelt egybe a megvakított Béla herceggel, kit
börtönéből kiengedve, II. István a maga udódává jelölt ki. A fiatal pár részére
Tolnán rendezett be udvartartást s még megérte az első fiu, Géza születésének
örömét. II. István halálával (1131 márc. 1.) az urak már ápr. 28. megkoronázták
II. Bélát s feleségét, ki kezdettől fogva elhatározó befolyást gyakorolt az
ország kormányzására. Vele számos szerb jött az országba; első sorban bátyja,
Belus, ki utóbb nagy szerepet játszott a nemzet történetében. I. életének
legkiemelkedőbb mozzanata az aradi gyülés, melyen izgató beszédére 68 főurat
koncoltak föl hivei (l. Béla, III. köt. 19. oldal). A szerbeknek a Boszna-folyó
mentén lakó törzsei, kétségtelenül I. és szerb udvari emberei nógatására, nem
akartak bizanci fenhatóság alá kerülni, a magyaroknak hódoltak meg, mire II.
Béla 1137 elején a maga 5 éves fiát, Lászlót tette Bosznia hercegévé, 1138.
pedig fölvette Ráma királyának cimét. A krónikák szerint ez időtájban hunyt el
I., amin buslakodva, II. Béla azután bortalnak adta volna magát. Az ujabb
nyomozások szerint azonban I. tulélte férjét s 1146. Admontba még követséget
küldött leányához, helyeselve, hogy kolostorba vonult. V. ö. Jaksch, Zur
Lebensgesch. Sofias. Mittheilungen d. Inst. f. österr. Geschichtsforschung,
(1888, Ergänzungsband II., 2. füzet). 1157. azonban már mint halottról
emlékezik fia, II. Géza király. Gyermekei: II. Géza király, szül 1130.; II.
László, boszniai herceg, majd magyar király, szül. 1132.; IV. István király,
szül. 1133.; Álmos, született 1134.; Zsófia 1139-ben Hohenstaufen Frigyes
jegyese, utóbb admonti apáca; Gertrud, III. Msciszló lengyel herceg felesége,
szül. 1138 táján. - 3. I., II. Géza király és Eufrozina orosz hercegnő leánya,
1158 táján szül. s nevét kétségtelenül nagyanyja emlékére kapta. 1174 máj. 12.
V. Babenberg Lipót osztrák herceg vette nőül. Három gyermeke született: I.
Frigyes, osztrák herceg; VI. Lipót, stájer, majd osztrák herceg és Ágnes. Megh.
1199 dec. 25. - 4. I. vagy Jolán, IV. Béla és Laskaris Mária görög hercegnő
legifjabb leánya, 1238 táján szül.; 1256. Boleszló kalisi herceg (utóbb lengyel
nagyherceg) vette el, kivel nővérénél, Kunigunda lengyel nagyhercegnőnél
Krakóban ismerkedett meg. Két leánya volt, midőn 1279. özvegyen maradt. Ekkor
nénjével, Kunigundával együtt a klarisszák sandeci zárdájába lépett s oly
istenesen élt, hogy utóbb a szentek közé iktatták. 1287 táján a tatárok elől
Czorstin sziklavárába menekült s itt halt meg 1298 márc. 6.
Forrás: Pallas Nagylexikon