Imám
(arab) a. m. előljáró, vezér; a mohamedánok vallásos
életében különféle fogalmak jelölésére szolgál. A szagkorlati életben leginkább
a mecsetek főtisztviselőjét, imavezetőjét és prédikátorát nevezik I.-nak. A
teologiai irodalomban I. az orthodox iszlám különféle irányzatainak (1. Fikh)
alapítóit értik alatta. Mint államjogi fogalom az I. szó az egész mohammedán
világ vezetőjét, uralkodóját jelöli, ki mint a próféta utóda (khalifa) az
iszlám vallói fölött a legfőbb világi és szellemi hatalmat gyakorolja. Az
imámság kérdésén fordul meg a mohammedán felekezetek évezredes harca. Mig a
szunniták szerint az I. méltósága az igazhitüek összeségének közös
elismerésétől függ, és ennélfogva az idsmáí (l. o.) elvében gyökerezik, addig a
siiták szerint az I. joga örökösödésen, a prófétától Ali és Fátima ágán való
leszármazáson alapszik, ők tehát sem a választott első khalifák, sem az omajjád
és abbászid dinasztiák jogosságát nem ismerik el; de ezen tanokkal maguk között
is többféle pártra oszolnak.
Imámitáknak nevezik a siiták azon pártját, melynek tanai
szerint az imámi méltóság egészen a Fátima 11. unkokájáig. Haszan al-Aszkeri-ig
volt láthatólag képviselve. Ennek fia, Mohammed, a 12. I., már gyermekkorában
az abbászida khalifa üldözései elől csudálatos módon eltünt, azóta a Bagdád
melletti Hilléhben egy ciszternában tartózkodik és az idők beteljesedése után
mint I. Mahdi fog ismét előlépni és mint egyedül jogos uralkodója a mohammedán
világ élére állani. A tényleges világi uralkodókat csakis mint az elrejtőző I.
helytartóit ismerik el. E tant vallja a siiták tulnyomó része; ezért ithna
asarijja, azaz: Tizenketteseknek nevezik magukat. Egyéb siita pártok az I.-ok
sorrendjére nézve a többség tanaitól eltérnek; a Zeiditák az 5., az Iszamiliták
a 7. imámtól kezdve más személyeket jelölnek jogos I.-okul.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|