Immanens

(lat.), pontosan fordítva: benmaradó. Mint filozofiai műszónak az az értelme, hogy valami magában a dologban vagy fogalomban rejlik, benne van. Így beszélünk I. fejlődésről, melyet nem külső körülmények határoznak meg, hanem magának a fejlődő dolognak mivolta; immanens okokról, melyek nem kivülről jönnek, hanem a dolog belsejéből (1. Determinizmus); Spinoza az istent ez értelemben a világ I. tudásról is van szó, mint olyanról, mely a dolgot legbensőbb mivoltában fogja föl. Kant azonban más értelemben is használja e kifejezést. Nála I. az értelem ama használata, mely nem lépi tul a jelenségek körét.

Forrás: Pallas Nagylexikon