Immermann
Károly Lebrecht, német regény- és drámairó, szül.
Magdeburgban 1796 ápr. 24., megh. Düsseldorfban 1840 aug. 25. 1813. a hallei
egyetemre ment, majd beállott katonának, jelen volt a belle-alliancei csatában,
Párisban is bevonult s mint tiszt vált meg a hadseregtől, hogy Halleban tovább
folytassa tanulmányait. 1817-től a törvényszéknél működött, előbb Magdeburgban,
majd Münsterben, ahol megismerkedett Lützownak, a szabad csapatok vezetőjének
nejével, szül. Ahlefeldt Eliza grófnővel. 1824. visszahelyezték Magdeburgba,
ahová a most már férjétől elvált Lützowné is követte, de felajánlott kezét nem
fogadta el. 1826. mint törvényszéki birót Düsseldorfba helyezték át I.-t, ahová
Eliza ismét követé; neje azonban most sem akart lenni. Érdemeket szerzett
magának I. Düsseldorfban egy magánáldozatokból létrehozott szinház
fentartásában és vezetésében (1836-37). Egyéni és művészi ujjászületését jelzi
1838. Niemeyer kancellár unokájával, mariannával kötött házassága s az ennek
következtében Elizával való szakítása. - I. mint költő a romantikából indult
ki, később azonban azon igyekezett, hogy műveinek megadja a reális alapot. A
tragédiában, főtörekvése tárgyában, sokszor elhomályosítja tehetségét a
romantikusoktól örökölt shakspereománia; legkiválóbb műve e tekintetben Das
Trauerspiel in Tirol (1828; később átdolgozva e cimen: Andreas Hofer); egyéb
drámai művei: Die Prinzen von Syrakus (1821); Trauerspiele (1822, 2 köt.);
König Periander (1823); Das Auge der Liebe (1824); Cardenio und Celinde (1826);
Die schelmische Gräfin (1828); Kaiser Friedrich II. (1828); Die Verkleidungen
(1828); Die Schule der Frommen (1829); Merlin (mitus drámai alakban, 1832];
Alexis (1832); Ghismonda (1839). Regényei közül a legkiválóbb Münchhausen
(1838), amelybe I. beleszőtte Der Oberhof c. vesztfáliai népies elbeszélését is
(külön kiadás 1865, Vautier rajzaival); a német irodalom egyik gyöngyét.
Elbeszélő művei még: Die Epigonen (1836); Tristan u. Isolde (Gottfried von
Strassburg után, töredék), Tulifäntchen (tréfás hősköltemény, 1830). Ezenkivül:
Schriften (1835-1843, 14 köt.); Memorabilien (1840-43, 3 köt.); Theaterbriefe
(1851); Sämmtliche Werke (kiadta Boxberger 1883, 20 köt.). V. ö. Freiligrath,
Karl I. 1842); Müller v. Königswinter, Karl I. und sein Kreis (1860); Strausz
Fr. Dávid, Kleine Schriften (1866); G. zu Putlitz, Karl I. (1870, 2 köt.);
Fellmer, Geschichte einer deutschen Musterbühne (1888).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|