Imperator

(lat.) a. m. parancsoló, a rómaiaknál első sorban az a magasabb foku hivatal, melynek imperium volt a neve, s melyet a kuriai gyülés által hozott törvény (lex curiata de imperio) adott egyes római polgároknak. Az I. háboruban fővezér, békében teljhatalmu biró, akinek mindenki engedelmeskedni tartozik és aki előtt ennek jeléül a fasces-eket (l. o.) ugy hordozták, mint a prétor v. konzul előtt. - I. továbbá cim volt, melyet a katonák ruháztak a táborban lévő hadvezérre, de mely tüstént megszünt, mihelyt a sereg Rómába visszaérkezett. - Harmadik értelemben az I. cimét élethossziglan tartó jelentőséggel és érvénnyel adták s ugy, hogy az utódokra is átöröklődött. Igy kapta ezt a szenátustól első sorban C. Julius Caeser; igy Augustus, aki után az I. cim lassankint egyértelmü lett a princeps, sőt a császár fogalmával. Származékaiban tehát a többé-kevésbé korlátlan uralkodót jelenti és kivált a román államokban (franc. empereur), de Angliában is (emperor) ma egyértelmü az uralkodóval. L. még Cezarizmus.

Forrás: Pallas Nagylexikon