Imperfectus

(lat.) a. m. be nem végzett, nem teljes. - I., a régi mensuralis zenében a négy nagyobb értékü hangjegyek kettős étéke. - Imperfectio, a mensuralis zenében a hangjegyek étékéből levont egy harmadrész. - Imperfectum, a nyelvtanban műszó a folyó mult jelölésére (1. Igeidők); e névnek teljes formája tulajdonkép Praeteritum imperfectum a. m. befejezetlen mult, folyó mult.

Forrás: Pallas Nagylexikon