Impostor

(lat.), l. a. m. csaló, aki másokkal valami hamisat elhitet, másokat tévutra vezet. - 2. Impostores-docti, az olyan tudósok, kik másoknak oly műveket tulajdonítanak és oly idézeteket helyeznek ajkaikra, miket ezek nem irtak és nem mondtak. - 3. De tribus impostoribus, a középkor utóbbi felében hire járt, hogy e cimen egy istentelen tartalmu mű készült, melyben a nagyvallásalapítók: Mózes, Jézus és Mohammed világcsalókként vannak feltüntetve. A mű szerzőjét a pápai széknek hol egyik, hogy másik ellenségében keresték, igy p. IX. Gergely pápa II. Frigyes császárt vádolta ezen mű szerzésével; de különben senki sem akadt, aki a sokat emlegetett könyvet látta, avagy annak tartalmát közelebbről ismerte volna és éppen ezért ezen mitikussá vált művet több ilyesféle cimü, de egészen más tartalmu munkákkal cserélték fel. A XVI. század végén (1598) azonban csakugyan jelent meg egy ily cimü munka, mely valószinü, hogy jóval kiadatása előtt iratott, s mely a természeti vallásnak ad előnyt a kijelentett vallások felett. V. ö. Genthe, De impostura religionum breve compendium (1833); Weller, De tribus I. (2. kiad. 1876); ifj. Philomneste, De tribus I. (1861).

Forrás: Pallas Nagylexikon